Az Oph 16225-240515 jelű rendszer egy kettős objektum, bolygónktól 400 fényév távolságban. Érdekessége, hogy két igen kis tömegű égitest kering benne egymás körül. Egyikük tömege 7, a másiké pedig 14-szerese a Jupiternek, és 240 Cs.E.-re mozognak egymás körül, azaz 240-szer olyan messze, mint amennyire a Föld van a Naptól. A furcsa párosra Ray Jayawardhana (University of Toronto) és Valentin Ivanov (ESO) akadt VLT műszerekkel a Paranal Obszervatóriumból.
Az ilyen magányos, a bolygókhoz hasonló tömegű objektumokról eddig azt tartották, hogy csak csillagok körül születnek. A kialakuló csillagokat övező protoplanetáris korongban kondenzálódnak ki az úgynevezett bolygócsírák, majd ezekből létrejönnek végül maguk az egyes bolygók. A születő bolygórendszerekben az égitestek erősen zavarhatják egymás mozgását, és szerencsétlen helyzetben egy planéta végleg kilökődhet a rendszerből, míg társa a csillaghoz közelebbi pályára áll.
A bolygóknál nagyobb tömegű objektumok, a barna törpék és a csillagok jelentős része szintén magányosan járja útját. Ezek vagy eleve egyedül születtek, vagy kialakulásuk után lökődtek ki az őket eredetileg befogadó halmazból, esetleg kettős avagy többszörös rendszerből. A modellek alapján tehát csillagok magányosan is, bolygók viszont csak csillagok körül születhetnek - bár a kilökődés után utóbbiak is előfordulhatnak egymagukban.
A fent vázolt bolygókilökődési elgontolást a most azonosított párosra nehéz alkalmazni, mivel a vizsgált objektum kettős, és mindkét tagja bolygóhoz hasonló tömegű. A két tag szerény tömege és viszonylag nagy keringési távolsága miatt csak gyengén kapcsolódik egymáshoz. Egy ilyen kettős rendszer feltehetőleg nem élt volna túl egy, a fent említett kilökődéskor lejátszódó gravitációs zavart, hanem tagjaira hullott volna. Erre azonban itt nem került sor, így a legvalószínűbb, hogy eleve egymás közelében keletkeztek - tehát nem egy "normál" csillag körül alakultak ki, mint a "megszokott" bolygók.
Keletkezésükre az alábbi lehetőség marad: elképzelhető, hogy eleve a csillagokhoz hasonlóan kezdtek sűrűsödni egy hideg molekulafelhőben, de végül nem gyűjtöttek össze elég anyagot ahhoz, hogy csillagokká váljanak. Ezzel az elgondolással az a probléma, hogy mai ismereteink szerint a csillagok kialakulását elindító zsugorodáshoz viszonylag nagy tömegű felhők kellenek, amelyekből többnyire "normál" csillagok, esetleg nagyobb barna törpék születnek - kivéve, ha valamilyen extrém esemény leállította növekedésüket.
A kérdésre egyelőre nincs megbízható válasz, de ha bebizonyosodna, hogy a csillagokhoz hasonló gázsűrűsödéssel is keletkezhetnek bolygók, az erősen megváltoztatná a planéták születéséről elfogadott nézeteinket.
Fantáziarajz a két gazdátlan planétáról, amelyek körül talán anyagkorong, esetleg holdaknak tekinthető, további égitestek is találhatók (ESO)
Mindezeken felül egyre több jel utal arra, hogy maga a bolygó kifejezés is jelentős revíziónak néz elébe. A Naprendszerben folyamatos problémák és félreértések adódnak az egyes égitestek típus szerinti elnevezésével kapcsoaltban (nagybolygó, kisbolygó, üstökömag, meteoroid, Kuiper-objektum, Kentaur stb.). Mindezt tetézik az újonnan felfedezett exobolygók és holdjaik, ahol a bolygó és a hold, valamint a csillag, a barna törpe és a bolygó közti határok egyre nehezebben definiálhatók.
Kereszturi Ákos