A Vörös-tenger korallszigetei - a hét műholdképe

Az ELTE műholdvevő állomásának vételkörzetébe az Indiai-óceán két melléktengere esik: a Perzsa- (Arab-) öböl, amely az Arab-tenger része, illetve a mostani képen bemutatott Vörös-tenger, a világ egyik legmelegebb tengere. A sivatagos tájak között hosszan elnyúló víztömeg partjain olyan tömegben burjánzik a korall, hogy szigetek épülnek belőle.

A képünkön látható sötétkék víztömeg a Vörös-tenger, ágai a felvételen három részre osztják a szárazföldet: nyugaton (balra) Egyiptom, felül a szintén Egyiptomhoz tartozó Sínai-félsziget, keleten pedig Szaúd-Arábia partvidéke látható. A két utóbbi földdarab között húzódik az Akabai-öböl, amelynek végén (a felvétel területétől északra) további két ország, Jordánia és Izrael is tengeri kijárathoz jut.

A Vörös-tenger hosszú, de keskeny alakja nem véletlen: a víztömeg pontosan a kelet-afrikai árokrendszertől a Holt-tengerig húzódó, geológiai szempontból széttartó zóna része. A zóna két oldalán távolodik egymástól a szárazföld, ahogy középen a Föld köpenyéből induló feláramlás új anyagot hoz a felszínre. Ez a zóna tehát gyakorlatilag egy óceánközépi hátság megfelelője, a Vörös-tenger pedig egy szétnyíló, majdani óceán embriója.

A felvétel nagyobb méretben itt érhető el

A mai látványt a szárazföldön a sivatag barnás-sárgás-vöröses színjátéka, a tengeren pedig a világoskék-türkiz színeket is mutató korallszigetek határozzák meg. A korallok - mészvázú pici lények miriádjának képződményei - mind üvegfenekű hajóról, mind pedig a nagyon népszerű könnyűbúvárkodás alkalmával megfigyelhetők és élvezhetők, de vigyázat: sokuk csalánozó, hosszan fogdosni nem érdemes őket. Ez a veszély persze a műholdképen nem fenyeget.

A TERRA műhold MODIS-rendszerének felvételét augusztus 15-én rögzítettük az ELTE vevőállomásán.

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)