Ez már a Szahara közepe - a Földközi-tenger partjaitól ugyanakkora távolságra, kb. ezer kilométerre vagyunk, mint amennyit még délre kellene mennünk, hogy kiérjünk a sivatagból a szavanna-övezetbe. Túl sok földrajzi nevet nem találunk errefelé a térképeken; egy-két oázist leszámítva a terület gyakorlatilag lakatlan. A képen látható vidék nagyobbik része Líbia, a déli-délnyugati sáv Csádhoz, míg a felvétel délnyugati csücskének környéke - ahol az adatvétel szélét jelző sötét sávot látjuk - Nigerhez tartozik.
A felvétel nagyobb méretben itt nézhető meg
A sivatag színei árulkodnak a kőzet anyagáról, és mivel növényzet itt nincs, a geológiai felmérés első lépései műholdról is megtehetők. A sötétebb, barnás színű vidékek szilárd kőzetből állnak, felszínüket sok helyütt a hőingadozás miatt aprózódó kövek borítják; ez a kősivatag. A világos színek, így a kép közepének nagy területei homoksivatagok, és megfestett, talán még finomabb homokot mutatnak a vöröses-narancssárgás színek is. A legsötétebb színű foltok - így a kép közepétől északra látható folt is - a bazaltvulkánosság nyomai. A folttól pár tíz kilométerre északnyugatra van a vidék legnagyobb oázisa, amelyet a moszkitókról neveztek el.
Afrika az űrből
A TERRA műhold MODIS-rendszerének felvételét augusztus 28-án rögzítettük az ELTE vevőállomásán.
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)