Feltárultak a 3,3 millió éves hominida titkai

Egy évekkel ezelőtt előkerült, ám csak mostanra letisztított korai hominida maradványai rendkívüli információkkal gazdagíthatják korai őseink testfelépítéséről, életmódjáról alkotott ismereteinket.

Mint arról korábbi cikkünkben hírt adtunk, 2000-ben egy 3,3 millió évvel ezelőtt élt korai hominida (az emberfélék rendszertani családjához tartozó faj) fiatal egyedének jól megőrződött maradványait tárták fel régészek Etiópiában (a felfedezést 2001 elején jelentették be). A feltárást követő több éves aprólékos munkálatok után - fogászati eszközökkel bontották ki a csontokat a megkövült üledékből - a kutatócsoport újabb részletes beszámolóval jelentkezett a Nature-ben.

Munkájuk nyomán ma már pontosan láthatjuk az észak-etiópiai Afar-régióban talált és kivételesen jó állapotban megmaradt, közel teljes csontváz jelentőségét, amely egy hároméves korában meghalt női egyedhez tartozott. A Selam, azaz Béke névre keresztelt "kislány" a valaha talált legősibb gyermekmaradvány, amely a kutatást végző régészcsoport véleménye szerint azért maradhatott meg ilyen jó állapotban, mert halála után nem sokkal a testet talán áradásból származó üledék, iszap borította be.

Közel teljes csontváz

A részletes vizsgálatok során kiderült, hogy Selam az eddig ismert legkorábbi Australopithecus afarensis, és több mint 100 ezer évvel korábban élt, mint híres fajtársa, Lucy. Feltehető, hogy ennél a fajnál ágazott ketté az emberfélék fejlődése: egyik ágon más Australopithecus fajok alakultak ki, amelyek evolúciós zsákutcát jelentettek. A másik ág vezetett a modern ember, a Homo nemzetség kialakulása felé.

Selam maradványai a teljes koponyáját tartalmazzák, beleértve az alsó állkapcsot, valamint a gerinc felső szakaszát, a bordákat, mindkét lapockát, a kulcscsontokat, a jobb könyököt és a kéz egy részét, mindkét térdet, illetve a sípcsontok és combcsontok nagy részét. Az egyik láb szinte teljes egészében megmaradt, így ez az első ilyen rendelkezésre álló afarensis-maradvány - mutat rá Fred Spoor professzor, a University College London evolúcióbiológusa.

Átmeneti evolúciós forma

Ennél is fontosabb, hogy ez az első olyan afarensis, amelynél teljes lapockát ("vállcsontot") találtak. Selam lapockája ráadásul evolúciós átmeneti formát képvisel: a rajta lévő, izomtapadásra szolgáló csonttaréj az ember és az emberszabású majmok hasonló képződményéhez képest félúton helyezkedik el.

A paleoantropológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés: képes volt-e a földön két lábon járó Australopithecus afarensis még a fák ágai között is magabiztosan mozogni? Korábbi leletek arra utalnak, hogy a csípő és a térdek már a két lábon járáshoz alkalmazkodtak, a hosszú, térdeket súroló kezek és a meggörbült ujjak azonban még a fákon való gyors mozgást is szolgálhatták. Selam lapockája újabb fontos elem ebben a kirakósjátékban: arról mesél, hogy tulajdonosa kezdi elveszíteni a fák ágai közötti életteret.

A koponya

A lelet ugyancsak igen fontos része a koponya. Mivel Salem 3 éves korában hunyt el, természetes, hogy agyának térfogata kisebb, mint egy kifejlett példányé. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a mai csimpázoknál egy hároméves állat agya már közel 90%-ban megközelíti a kifejlett egyedek agyméretét, Salem agya kifejezetten kicsinek mondható. Ezt mutatja, hogy az Australopithecus afarensis-ek utódjai lassabban érték el a kifejlett felnőttkort, ami jellegzetes emberi vonás. Érdekes Selam nyelvcsontja (os hyoideum) is. Ez a nyelv izmaihoz tapadó apró csontocska a hangképzésben játszik szerepet. Formája arra utal, hogy az Australopithecus afarensis-ek Selam korában inkább a csimpánzokéhoz hasonlatos hangokat hallattak - magyarázza Spoor professzor.

A további kutatások során, a láb teljes megtisztításakor derülhet fény arra, milyen lehetett az afarensis lábfeje: mekkora volt a nagylábujja a többihez képest? Képes volt-e szembefordítani azt a többi lábujjal, mint a mai csimpánzok? A további részletes megfigyelések még számos kérdésre adhatnak választ korai ősünk életmódjáról.

Korai hominidák

A legelső emberfélék eddig ismert legidősebb képviselője, az Ardipithecus ramidus Kelet-Afrikában (a mai Etiópiában) lépett színre, mintegy 4,4-4,5 millió évvel ezelőtt. Őket követte egy jóval fejlettebb faj, az Australopithecus afarensis, amelynek fosszíliáit 2,9 és 3,9 millió év közé datálhatjuk. A mai csimpánzokhoz fogható agytérfogatú (400-500 köbcentiméter), alacsony termetű (kb. 120 cm magas), az eszközt és a beszédet még nem ismerő élőlények lehettek. E faj legépebben megmaradt, legteljesebb maradványa "Lucy" néven vált ismertté a nagyközönség számára.