Új képek marskörüli pályáról

A legújabb amerikai keringőegység, a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) eddig közölt képei alapján valóban új korszak kezdődött a vörös bolygó kutatásában.

Az MRO eddigi megfigyelési eredményeiből egyelőre csak keveset hoztak nyilvánosságra, de már ezek is sejtetik a műszerek teljesítőképességét. Szeptember 29. és október 6. között a szonda különböző detektoraival eltérő korú és felépítésű teszt-területeket vizsgáltak, hogy minél gyorsabban kiderüljön, melyek a legígéretesebb kutatási módszerek, mire érdemes fókuszálni a Földre küldött óriási adathalmazban. Az MRO ugyanis egymaga több információt fog hazaküldeni, mint az összes korábbi Mars-szonda együttvéve.

A rendszerezett tudományos megfigyelési program hivatalosan idén novemberben kezdődik, amikor a vörös bolygó a Földről nézve kilép a Nap mögül. Steve Saunders, az MRO programját vezető kutató szerint a tesztek alapján minden műszer tökéletesen működik. A kutatók nem csak az egyedi, rendkívüli felvételektől várnak új eredményeket. Legalább ilyen fontos lesz a különböző típusú mérések összevetése, azonos rendszerben történő egységes vizsgálata, amely a bolygón uralkodó folyamatok minden korábbinál pontosabb jellemzését teszi lehetővé térben és időben.

Az alábbiakban bemutatott felvételen egy kráter pereme látható a Terra Sirenum területén (d.sz. 38,9° - k.h. 223,7°). A HiRISE kamera 2006. október 3-án 284 km magasból rögzítette a képet, amely 51 cm-es felbontással mutatja a vidéket a helyi tél idején. A felvétel készítésekor a Nap mindössze 10 fok magasan volt a horizont felett, ezért a terület jelentős részét árnyék borítja. Ám az árnyékban lévő részek sem vesznek el a kutatók számára: a sötétebb részek látványosan mutatják a HiRISE kamera rendkívüli képességeit. Olyan jó a detektorban a jel/zaj viszony, hogy még az árnyékos, azaz csak szórt fényt kapott területeken is finom részletek és színek láthatók.

A mindössze 254 m széles vidéket mutató kép legérdekesebb képződményei a fentről lefelé húzódó, enyhén balra kanyarodó folyásnyomok. Egyelőre csak annyi látszik, hogy ezek nagyon fiatal képződmények, de pontosan nem tudni, mikor keletkeztek. A nagy kérdés, hogy előfordulhat-e napjainkban is olvadás a területen, amikor ehhez megfelelőek az időjárási viszonyok. A kisebb világos foltokat a hőmérséklet alapján feltehetőleg vízjég, nem pedig fagyott szén-dioxid alkotja. (További képeket láthat a cikkből elérhető galériában.)

A sárfolyásnyomokat mutató kráter falának belső lejtője. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA/JPL/Univ. of Arizona)

Az eddigi felvételek alátámasztják azt, amit egyes szakemberek már az MRO üzemelésének megkezdése előtt állítottak: ez a szonda sok szempontból új fejezetet nyit a vörös bolygó kutatásában. Eddig csak néhány felvételt hozták nyilvánosságra, de ezek minősége alapján elképzelhető, hogy a következő években a sajtó az új Mars fotókkal lesz tele.

A fenti kráter mellett többek között megfigyelték az északi Chasma Boreale kanyonban lévő finom rétegeket, amelyek sötétebb és világosabb részei eltérő mennyiségű jeget tartalmazhatnak. Talán az MRO segítségével sikerül kiolvasni belőlük az elmúlt néhány százezer év éghajlatának jellemzőit. Az európai Mars Express űrszonda által azonosított agyagásványok nyomát az MRO spektrométere a Mawrth Valles vízfolyásnyom területén szintén kimutatta. Az adatok részletes elemzése sok további érdekességet mutat majd, de már eddig is kiderült, hogy eltérés jelentkezik az alumíniumban és a vasban gazdag agyagásványok területi eloszlásában.

Kereszturi Ákos