Radnótit idéz Magyarország fölött Simonyi

2007. április 9-én este először hangzott el magyar beszéd a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről. A jelenleg is ott dolgozó Simonyi Károly blogjából a laikusok számára is világossá válik, amit a szakemberek nagy része már elfogad: Simonyi nem egyszerű űrturista, hanem joggal nevezhetjük a harmadik kiképzett magyar űrhajósnak.

Hétfőn este 11 óra körül, huszonhét év után újra magyar nyelvű beszélgetés hangzott el Föld körüli pályán. Nem sokkal az előtt kapcsolódott a Szojuz TMA-10 űrhajó a Nemzetközi Űrállomáshoz, fedélzetén Simonyi Károly űrturistával, akit öccse, Simonyi Tamás köszöntött a Koroljov Repülésirányító Központból. Az amerikai-magyar űrturista éppen fejjel lefelé lebegett, amikor öccse köszöntötte, megemlítve, hogy huszonhét éve nem volt magyar nyelvű kommunikáció az űrből.

Simonyi Károly nem csak abban különbözik a "hagyományos" űrhajósoktól, hogy több mint 20 millió dollárért, az ötödik fizető űrturistaként jutott Föld körüli pályára. Beszámolóiból sok olyan részletet is megtudhatunk, amelyek általában nem jelennek meg az asztronauták jelentéseiben.

Simonyi Károly az űrutazás előtt

Simonyi Károly, avagy Charles Simonyi (utóbbi névváltozatot később vette fel hivatalosan) Budapesten született 1948. szeptember 10-én. Apja a neves id. Simonyi Károly elektromérnök, a Műegyetem legendás hírű tanára. A fiatalé Simonyinak még középiskolás korában ébredt fel az érdeklődése a számítástechnika iránt, akkor még az orosz lyukkártyás Ural komputerek révén.

Tizennyolc évesen Dániába, majd az Egyesült Államokba vándorolt, ahol a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen, majd a Stanford Egyetemen tanult. Eközben a Xerox PARC cégnél dolgozott, ahol kifejlesztette az első ún. WYSIWYG (alakhű) szövegszerkesztőt egy személyi számítógépre. 1977-ben doktorált, majd a Microsoftnál tevékenykedett. Nevéhez fűződik a Multroplan, majd a Word és Excel szoftverek létrehozása és az objektumorientált programozás bevezetése. Fontos szerepe volt az egyes szoftverek eltérő operációs rendszer alatti alkalmazásainak kialakításában. 2002-ben Gregor Kiczales üzlettársával megalapította az Intentional Software Companyt.

2000-ben létrehozta Magyarországon a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíjat, mely 2,5 millió forinttal támogatja a társadalom-, a műszaki és természettudományok területén kiemelkedő hazai szakembereket. Édesapja halála után az ő emlékére is díjat alapított, melyet minden évben egy hazai fizikus és egy mérnök nyer el. Magánéletéről nem sokat tudni. Jelenleg Martha Stewarthoz, az egykori fotómodell üzletasszonyhoz fűzik szoros szálak.

Kemény felkészülés turistaként

Annál többet megtudhatunk viszont az űrutazásra való felkészüléséről, méghozzá első kézből, saját honlapjának blogjából. Ebből a laikusok számára is világossá válik, amit a szakemberek nagy része már elfogad: Simonyi nem egyszerű űrturista, hanem joggal nevezhetjük a harmadik kiképzett magyar űrhajósnak (Farkas Bertalan és tartalékja, Magyari Béla után).

A felkészülés valóban sok munkával telt. Simonyi szerint a legmegerőltetőbbek a centrifugával végzett tesztek voltak, amelynek során a gyorsulás hatását vizsgálják. Az ekkor fellépő érzést Simonyi leginkább ahhoz hasonlította, mintha egy székben az ember ölébe ülne még valaki. Kisebb gyorsulásnál ez nem jelent gondot, de pl. 5 G esetén már olyan a helyzet, mintha öten ülnének az emberen, ami főleg a légzésnél jelent nehézséget. A legegyszerűbb, ha az ember kifeszíti a tüdejét és a gyomorszáj izmával lélegzik. A Szojuz hordozórakéta indulásakor 2-3 G-nél nagyobb gyorsulás nem lép fel, ezért az emelkedés során beszélgetni, sőt a kamerán keresztül a nézőknek integetni is lehet.

Simonyi a start előtt néhány nappal meglátogatta azt a Szojuz hordozórakétát, amely később a magasba emelte. Az űreszköz méretét még vízszintes, szállítási helyzetben is lenyűgözőnek írta le. A Szojuz hordozórakéta indulása viszonylag "sima" folyamat - az űrrepülőgép startja kellemetlenebb, mert ott a repülés elején a szilárd hajtóanyagú segédrakéták miatt erősen rázkódik az egész rendszer.

A felkészülés alatt a súlytalanságban végzendő alvásra is edzett a magyar űrturista. Ekkor enyhén megemelt lábbal tért nyugovóra, ami megnöveli a test felső részében és a fejben lévő vér mennyiségét - ehhez hasonló állapot lép fel súlytalanságban is. Az űrállomáson az alvásnak egyéb szokatlan velejárói is vannak. Éjszakára egy hálózsákba bújnak az asztronauták, melynek fő feladata, hogy helyhez rögzítse az alvó testét és megakadályozza, hogy végtagjai elkalandozzanak - mindezek hiányában az éjszaka akaratlanul végzett mozdulatoktól elmozdulna az ember. Emellett egy, a szemre húzható sötétítő is tartozik a felszereléshez, a Föld körüli keringés során ugyanis 45 percig tart a nappal és 45 percig az éjszaka. A kutatók szerint az ember valamivel jobban alszik, ha enyhe nyomást érez a testén, amit néhány ruganyos gumiszalag szimulál az űrben, emellett a hálózsák melegen is tart.

A rutinszerű indulás

Barátnőjével a start előtt

Simonyit még a kiképzés végén is annyira lefoglalták a tennivalók, hogy saját bevallása szerint aggódni vagy izgulni egyáltalán nem volt ideje. Nyilatkozataiban az utazást kifejezetten biztonságosnak tartotta, mivel mint mondta, tisztában van az űrhajó rendszereinek megbízhatóságával. A sok gyakorlás révén pedig - mire elérkezett az indulás pillanata - már maga a start is rutinjellegűnek tűnt.

Mint azt a Duna TV és a NASA TV élő adásában az érdeklődők láthatták, az indulás hibátlanul zajlott, és az űrutazók vidáman integettek a 2-3 G körüli gyorsulás közepette. A harmadik fokozat üzemelésének végén állt be a súlytalanság állapota - addig a meghajtás miatt gyorsuló sebesség nyomta az ülésbe az utasokat. A hajtómű leállása és a súlytalan állapot bekövetkezte látványos volt: Oleg Kotov addig "lefelé" lógó fekete játékcicája a zsinórján hirtelen "visszaemelkedett", majd valahogyan elszabadult, és egyszer le is fejelte a kamerát - ugyanekkor a háttérben egy másik kedvenc is lebegni kezdett. Bár a start zökkenőmentesen zajlott, a Földön kissé másként alakultak a dolgok: a felbocsátás után kb. 20 perccel olyan sokan léptek be Simonyi honlapjára, hogy az gyakorlatilag megbénult...

300 kilométerrel a földfelszín felett

A Szojut TMA-10 hétfő este 21 óra után dokkolt a Nemzetközi Űrállomással, és Simonyi az ISS 15-ös expedíciójához csatlakozott. Nem érkezett üres kézzel, egy különleges, hatfogásos ebédet hozott ajándékba a legénységnek. Az űr-élelmiszerek között ma már nem egyeduralkodók az ún. dehidratált, azaz vízmentes ennivalók. Napjainkban sokkal szélesebb a választék, mint a "hőskorban". Bár Simonyi hivatalosan űrturistaként lesz jelen az űrállomáson, kötelességének érzi, hogy minél több kísérletben működjön közre, ahogy arról elmúlt cikkünkben részletesen beszámoltunk.

Az ISS fedélzetén, "lefelé"

Simonyi honlapján az egyik érdeklődő megkérdezte, hogy ha csak egy magyar nyelvű könyvet vihetne fel, melyik lenne az. Ő Jókai Mór A jövő század regényé-t említette, mely Verne Gyula híres műveivel egy időben készült, és szerinte egy korai science fictionnak is tekinthető. De ha lehet, Madách Imre Az ember tragédiája is helyet kapna a könyvtárában. Tervei között szerepel, hogy az ISS-en lévő könyveket kiegészítve hivatalosan is elkezdi egy minikönyvtár kialakítását. Emellett egy MP3-lejátszót is vitt magával, főleg klasszikus és rockzenével, közel 1600 számmal. Attól persze nem fél, hogy unatkozna az űrállomáson - és bár a hagyományos internetkapcsolat nem áll rendelkezésére, e-maileket azért tud majd olvasni.

Simonyi egyébként nagyon örül annak, hogy a magyarok büszkék az űrutazására. "A magyaroknak azt üzenem, hogy ha magyar teljesítményekről hallok, mindig büszkeséget érzek. Ezért én is örülök annak, hogy a magyarok, nem csak Magyarországon, hanem világszerte, büszkék erre az útra" - mondta egy közép-európai idő szerint szerda reggeli rövid videokonferencián az MTI-nek.

Simonyi Károly küldetése fontos részének tekinti a rádiókapcsolatot az amerikai és magyar diákokkal, hogy minél többen figyeljenek fel az űrkutatás és az emberes űrutazás fontosságára. Charlesinspace.com című honlapjának "Ask Charles" ("Kérdezd Károlyt") rovatában több tucat diáknak válaszolt már eddig is. A kérdések között nem csak angol nyelvűek szerepelnek, mint azt az alábbi rövid példa is mutatja:

Ha van lehetoseg tisztelettel kerem hogy legyenek magyar nyelvu reszek is az oldalon, ezzel nagy oromet szerezne az angolul nem tudo magyar erdeklodoknek. Nem tudom amator radios-e ha esetleg erdekli a radiozas akkor az urallomasrol osszekotteteseket csinalhatna magyar es kulfoldi amatorokkel.
Attila, Edeleny, Hungary

Kedves Atilla! Szivesen irok magyarul, kulonosen mivel ekezetek nelkul irt, es igy en is ekezetek nelkul valaszolhatok. Sajnos az ekezetek a komputeren komoly problemat okoznak - meg tobbet, mint a cirill betuk, amik mar eleg jol mennek. Nem voltam radios, de most letettem a technikus vizsgat es megkaptam a hivojelemet is, KE7KDP, es lesz alkalmam az urallomasrol a 2 meteres hullamsavon majd amatorokkal beszelni - konnyu lesz majd felismerni az adasomat, mert en teljesen amator szinten fogok radioamator lenni.

Simonyi a Kárpátok koszorúja feletti egyik áthaladás során Radnóti Miklós sorait fogja felidézni: "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa." E két sor felolvasása alatt valóban majdnem átrepüli ezt a kis országot, mivel az űrállomással közel 8 kilométer/másodperces sebességgel halad majd.

Simonyi véleménye szerint utazása apró, de fontos lépés egy olyan korszak kezdetén, amikor a világűr egyre több ember előtt nyílik majd meg. A kozmosz egyre inkább részévé válik életünknek. Az évek során egyre többen lesznek, akik nem kifejezetten kutatóként, technikusként vagy mérnökként utaznak az űrbe, hanem emberi létünk egyéb oldalát és mindennapjainkat viszik magukkal: idővel költemények, műalkotások születnek majd a Földön kívül. A kozmosz mint új dimenzió számtalan területen fogja gazdagítani az emberi kultúrát.

Kereszturi Ákos