"Nagyon szépen köszönöm a vendéglátást! Nagyon élveztem az itteni munkát a kiváló legénységgel és a parancsnokokkal" - mondta a landolás napján, szombaton rendezett kis búcsúünnepségen Simonyi Károly még a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, hozzátéve: nagyon szomorú, amiért el kell hagynia a bázist, ugyanakkor most már a visszatérésre és "földi" munkája folytatására összpontosít.
Fjodor Jurcsihin orosz kozmonauta (Simonyi egyik társa az odaúton) hazai idő szerint reggel nyolc órakor lezárta az űrállomás és a visszatérő Szojuz TMA-9 űrhajó közötti zsilipet. Jurcsihin és társa, Kotov az űrállomáson maradtak, annak 15. legénységeként. Simonyi és a korábbi legénység, az amerikai Michael Lopez-Alegria és az orosz Mihail Tyurin pedig megkezdték a Földre való visszatérés előkészületeit.
11 óra 11 perckor a Szojuz elvált az űrállomástól, négy perccel később pedig - hajtóműveit 15 másodpercig üzemeltetve - távolodni kezdett tőle. A Föld körüli pályáról való letérést (ún. deorbitálást) biztosító "fékezést" 13.42-kor kezdték meg a hajtóművek mintegy 4 perces működtetésével. 13.46-ra a manőver sikeresen befejeződött.
A fékezés nyomán csökkent az űrhajó mozgási energiája, és elkezdett a légkör fele süllyedni. Ekkor a Szojuz 3 darabra "szakadt": a legénységet szállító visszatérő egységről levált a műszaki és az orbitális egység, majd később el is égtek a légkörben. A visszatérő egység közel 8 km/másodperces sebességgel lépett be a légkör sűrűbb részébe, és a légellenállás súrlódásától 2000-3000 fokra is felforrósodhatott. A visszatérő egységet az alján található a hővédő pajzs védte meg a hőhatástól. Eközben a legénység 4 G terhelést élt át, a kabin pedig a hangsebesség alá lassult.
Innen ejtőernyő, majd közvetlenül a felszín felett egy rövid rakétás fékezés biztosította a "puha" leszállást, ami a tervek szerint fél 3-kor (egészen pontosan 14.31.30-kor) megtörtént. A második magyar visszatért az űrből.
Percekkel a landolás után a mentőcsapatok már meg is találták a kabint. Simonyi saját honlapján is követhettük a NASA TV adását a fejleményekről. Simonyi és társai teljesen épnek tűntek, miután kiszedték őket a kapszulából, amit a helyszínen lévő orvosok első vizsgálatai is rövidesen megerősítettek.
Simonyi mindjárt az elején magyarul beszélt. Elmondta, hogy teljesen jól érzi magát, a leszállás könnyebben ment, mint gondolta. Nem volt hányingere, a feje sem fájt. A terhelés csak 4 G volt a várt 4,5 helyett. Most ismét hozzá kell szoknia a gravitációhoz, például nem könnyű mozgatni a fejét, mert az egyensúlyérzékelése még a súlytalansághoz van szokva. "Nagyszerű, hogy ilyen szép idő van" - jegyezte meg a végén. Angol nyelvű kérdésre válaszolva elmondta: jó érzés visszatérni a Földre.
Az elmúlt két hétben részletesen foglalkoztunk Simonyi útjával. Bemutattuk szakmai karrierjét, megemlékeztünk 2001-ben elhunyt édesapjáról, beszámoltunk az űrutazás előzményeiről, a startról, az űrállomáson való munkáról. Részletes információkat szolgáltattunk az űrállomás láthatóságáról, és nálunk is meghallgathatták a Simonyival folytatott magyar nyelvű beszélgetést, amikor ő még a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tartózkodott. A harmadik kiképzett magyar űrhajós, a világ ötödik űrturistája első magyarként lépett az űrállomás fedélzetére, és 27 év után ismét magyar kommunikáció volt az űrben.