Zene és az első 3D-s képek a Napról

A Nemzetközi Heliofizikai Év keretében zajló együttműködések első eredményeként hanghullámokat sikerült azonosítani a napkoronába nyúló mágneses hurkokban. Emellett első alkalommal készültek olyan térhatású képek és videók, amelyek három dimenzióban mutatják csillagunk felszínét és a felette zajló folyamatokat.

Youra Taroyan és Robert von Fay-Siebenburgen (SP2RC, University of Sheffield) a STEREO és Hinode műholdak adatait elméleti modellekkel kapcsolták össze. A módszer segítségével a napkoronában megjelenő, alkalmanként 100 millió km-nél is hosszabb mágneses hurkokat tanulmányozták. Az ilyen hurokszerkezetek a napfelszínhez két ponton kötődő és azok között magasra kiemelkedő erővonalkötegek.

A mágneses hurkok rezgéseit 2002-ben fedezték fel, de akkor még nem sikerült megállapítani, hogy a rezgések mágneses hatástól vagy hanghullámoktól erednek-e. Megfigyeléseik alapján a rezgéseket a mágneses hurkok és a napfelszín találkozási pontjain fellépő, robbanáshoz hasonló felvillanások (ún. mikroflerek) gerjesztik.

Utóbbiak a fotoszférában gyakori jelenségek; az ilyen napkitörések során egy nagyságrendben a Földdel megegyező átmérőjű területen 4-6 perc alatt olyan mennyiségű energia szabadul fel robbanásszerű hevességgel, amely akár 10 milliárd hidrogénbomba robbanásával is egyenértékű lehet.

Minden egyes mikrofler után rezgések indulnak el a mágneses hurkokban, a hullámok pedig - egy hatalmas orgona sípjához hasonlóan - rezonanciákat okoznak. Az így kialakuló, tovaterjedő sűrűségváltozások, amelyeket hagyományos értelemben hanghullámoknak is tekinthetünk, elérik a néhányszor tized kilométer/másodperces amplitúdót is. Energiájukat átadják a napkoronának (általában nem egészen egy óra alatt), ezután gyengülni kezdenek, majd megszűnnek.

Hasonló eredményt hoztak a SOHO-szonda vizsgálatai is: ezek szintén azt igazolták, hogy a sűrűségingadozásokkal kapcsolatos hanghullámokat a mikroflerek váltják ki. Mindent egybevetve úgy fest, hogy bár a korona fűtésében ezek a hanghullámok is közreműködnek, annyi energiát nem tudnak ott leadni, amely egymagában magyarázatot adna a korona megfigyelt magas hőmérsékletére. Az alábbi felvételen a SOHO megfigyelései alapján rekonstruált hanghullámok nyomán a mágneses hurkokban kialakuló rezgések láthatók (NASA).

A koronahurkokban fellépő hanghullámrezgések (NASA)

A megfigyelésekről több animációt is elhelyeztek az interneten. Az alábbi kép a STEREO szondák megfigyelései alapján készült a 2005. október 25-i koronakitörésről.

A 2005. október 25-i koronakitörés a STEREO felvételén (NASA)

Térhatású képek a Napról

A NASA a STEREO műholdpáros megfigyelései alapján első alkalommal készültek olyan térhatású képek és videók, amelyek három dimenzióban mutatják csillagunk felszínét és a felette zajló folyamatokat. A NASA honlapján látható felvételek és animációk térhatású jellegének érzékeléséhez piros-kék vagy piros-zöld anaglif szemüveg szükséges - ennek hiányában agyunk nem képes három dimenzióban érzékelni a látványt.

A mellékelt felvételek az ultraibolya tartományban készültek. A baloldali fotók a Napot hamisszínes megjelenítésben mutatják, ahol a kék a 17,1 nanométeres hullámhosszon közel egymillió fokos, a zöld a 19,5 nanométeres hullámhosszon a 1,5 millió fokos, a vörös a 30,4 nanométeres hullámhosszon a 60-80 ezer fokos, a sárga pedig 28,6 nanométeres hullámhosszon a 2,5 millió fokos tartományokat mutatja.

Egy beforduló aktív régió a napkorong bal oldalán eltérő hullámhosszakon (balra), valamint térhatású ábrázolással (jobbra) (NASA)

Aktív régiók a Napon. Balra egy-egy hullámhossznak megfelelő tartományban, jobbra az anaglif szemüveggel térhatásúnak mutatkozó változat látható (NASA)

Kereszturi Ákos