Tudósok ezrei vehetnek részt az elmúlt 50 év egyik legnagyobb kutatóprogramjában, a Nemzetközi Poláris Évben (International Polar Year), amely a Déli- és az Északi-sarkvidéken 2009. május 1-ig zajlik majd, több mint hatvan ország részvételével. Ez a negyedik sarkvidék-kutatási program 1882 óta, ám az első, amelyben az ember és a klímaváltozás kapcsolatát is vizsgálják. Jégtörőhajók, műholdak, tengeralattjárók, a helyi lakosok és mintegy 280 milliárd forintnak megfelelő összeg segíti majd a tudóscsoportokat.
A klímaváltozás hatásának vizsgálatait már csak azért is tartják kiemelt fontosságúnak a sarkvidékek esetében, mert az Arktiszon és az Antarktiszon is kétszer gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a Föld más részein. Ennek hátterében egyrészt az áll, hogy a jég alól kibukkanó szárazföld és a víz jobban elnyeli a napsugarakat, mint a jég és a hó. Másrészt az ózonréteg könnyebben vékonyodik el a pólusok felett a levegőben található jégszemcsék miatt, s így a Nap melegítő hatása jobban érvényesül.
Az egyik legégetőbb kérdés, amire a program keretében várnak választ, hogy milyen mértékben olvad majd a sarkköri jég, és ez mekkora tengerszint-emelkedéssel jár. A fokozott érdeklődés nem véletlen, tudniillik a Déli-sarkvidéken található a Föld édesvíz-tartalékainak 90 százaléka, főképpen jég formájában. Ha ez mind elolvad, a világtenger szintje akár 60 méterrel is emelkedhet.
A jég alatti és állandóan fagyott talaj (permafrost) élővilágán kívül az Északi-sarkvidék lakosságát is vizsgálják, hiszen a klímaváltozás 4 millió embert érint a sarkvidékeken és azok közvetlen közelében. Az átlaghőmérséklet emelkedésén kívül a pólusokra jutó szennyezőanyagok is befolyásolják az ott élők természetes forrásait, egészségi állapotát, tradicionális étkezési szokásait. Az IPY együttműködik a kutatási területeken élő népekkel, tisztelve nyugalmukat és hagyományaikat. Ők pedig részt vesznek a különböző projektek szervezésében és az eredmények kiértékelésében is. Az IPY kutatói a helyi lakosság egészségi állapotán és táplálkozási szokásain kívül, vizsgálják szociális berendezkedésüket, sőt nyelvészeti tanulmányokat is végeznek majd.
Az Arktisz melegszik a leggyorsabban
Bolygónkon sehol sem annyira gyors a felmelegedés, mint az Északi-sarkvidéken - írják a Nature című tudományos hetilapban, mely a Nemzetközi Poláris Év indulása alkalmából a sarkvidékek és a klímaváltozás kapcsolatával foglalkozik. Hiszen ellentétben az Antarktisszal, amely egy óceánokkal körülvett kontinens, az Északi-sark környéke nagyobbrészt egy jéggel borított óceán, és ennek következtében a klímaváltozás hatásai különösen sebezhetővé teszik. Néhány évtizeden belül a Jeges-tenger, a Hudson-öböl, valamint a számos csatorna, mely Kanada környékbeli szigeteit köti össze, jégmentessé válhat a nyári hónapokban. Az ősi klimatikus viszonyokról árulkodó nyomok azt valószínűsítik, hogy hasonló körülmények az elmúlt legalább egymillió évben nem voltak a Földön.
Persze a kevesebb jég az Északi-sark környékén nem minden szempontból rossz, hiszen általa újabb hajózható csatornák, valamint olaj- és gázmezők nyílhatnak meg az emberiség előtt, sőt a helyi vadászok is könnyebben járhatják be a vidéket csónakjaikkal. Ugyanakkor a változások aránya és kiterjedése megbecsülhetetlen, és a következmények is nehezen megjósolhatók.
Az elmúlt évek adatait figyelembe véve az északi-sarkvidéki tengeri jégmező március vége felé éri el maximális kiterjedését, átlagosan a 14 millió négyzetkilométert. A nyár során a jég megolvad és elvékonyodik, majd szeptemberben eléri minimális vastagságát. A jég őszi kiterjedése az 1979 óta átlagosnak nevezhető hétmillió négyzetkilométerről 2002-re hatmillió alá csökkent, és azóta minden évvel tovább zsugorodik.
Az egyre több és több jég eltűnése egy ördögi kört indított el: a jég a napfény zömét (kb. 90%-át) visszaveri, ám a sötétebb vízfelszín a sugárzás nagyobb részét elnyeli. A visszaverő képességben (ún. albedó-ban) bekövetkező változás az egyik fő oka annak, hogy a globális felmelegedés következménye sokkal hangsúlyosabb a magasabb földrajzi szélességeken (és főképp északon), mint a mérsékelt éghajlatú vagy trópusi régiókban. A sarkvidékeken tapasztalható csökkenő visszaverő-képesség az egész bolygó energiaegyensúlyán érezteti hatását. Ha a jégfelszín továbbra is az elmúlt időszakban tapasztalt mértékben húzódik vissza, vagyis tízévente megközelítőleg 10%-kal zsugorodik, akkor 2060-ra a Jeges-tenger teljesen jégmentes lehet. Amennyiben - ahogy néhány kutató jelzi - a visszahúzódás felgyorsul, mindez bekövetkezhet húsz évvel korábban is. A hátráló jég természetesen nagy hatással lehet az óceánok globális vízkörforgására is.
Az elmúlt két esztendő eseményei az első jelei annak, hogy a jégvándorlás mértéke drámaian megváltozhat. Az emelkedő hőmérséklet miatt a várható megváltozik a légkörzés intenzitása is, ezért a jégtömbök könnyebben feldarabolódnak és egyre gyakrabban szóródhatnak szét.
A jégtakaró visszahúzódása ugyanakkor megnövelheti a melegebb vizek beáramlását Oroszország és Alaszka között a Bering-szoroson át. Egy ilyen változás drasztikus hatással lehet a helyi élővilágra - az algáktól az emlősökig.
A jeges élőhely és ökoszisztéma beszűkülése okozta változások már megfigyelhetők a legjellegzetesebb északi fajok, így a jegesmedve, a rozmár és a galléros fóka viselkedésén is. A rozmár például arra kényszerül, hogy mélyebb vizekben táplálkozzon, ezért borjait gyakrabban kell magukra hagynia. A jegesmedve pedig veszélyeztetett fajjá vált (tavaly került fel a Természetvédelmi Világszövetség, az IUCN veszélyeztetett fajokat tartalmazó Vörös Listájára) az Egyesült Államokban, mivel élőhelye csökkenőben van.
Az emberek szintén készülnek a változásra. Az ökoszisztémák "eltolódásával" párhuzamosan a vadászok azt tanulják, hogyan kövessék az emlős- és halpopulációkat az új területekre.