Az orrszarvútehén, Lulu 2007. január 23-i sikeres ellését már megelőzte egy másik 2005-ben, amikor a borjú halva született - pedig számtalan óvintézkedést tettek annak érdekében, hogy az ellés utáni esetleges nehézségek ne veszélyeztessék életben maradását. Az újabb vemhességénél is gondolni kellett arra, hogy Lulu nem tudja vagy nem akarja majd szoptatni kicsinyét, ami be is következett. Ebben az esetben valamilyen más módon kell biztosítani, hogy a borjú immunrendszere kialakuljon, és az újszülött életben maradjon. A hazai szakemberek előre készültek, és sikeresen megoldották Layla immunizálását.
A részletekről hallgassa meg Kacskovics Imre immunológus (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Immunológiai Tanszék) rovatunknak adott interjúját!
Már kétmázsás
Layla időközben az egyedfejlődés újabb fontos mérföldkövét érte el: súlya május elején meghaladta a 200 kg-ot. Az 58 kg-os súllyal született állat gyarapodását naponta mérik a gondozók.
A most már termetes orrszarvúbébi nemcsak szépen fejlődik, hanem igen virgonc is. Sőt, most már olyan erős, hogy az egyik nehéz tolóajtót fejének egyetlen lendítésével képes félretolni, így egy alkalommal már előfordult, hogy önhatalmúlag ment be a kifutóról a belső férőhelyre.
Az állatgondozók most arra törekednek, hogy Layla hozzászokjon a felnőtt orrszarvúk jelenlétéhez, illetve a felnőttek is megszokják az ő közelségét. Összeengedni azonban egy jó darabig még nem fogják a szülőkkel, csak akkor, ha a kicsi méretei már megközelítik a kifejlett állatokét.
Mint ismeretes, Lulu, az anyaállat - valószínűleg tapasztalatlansága miatt - nem tudta táplálni a kicsit, ezért volt szükség a mesterséges nevelésre. Ez azonban azzal is jár, hogy az anyaállat ilyenkor már nem a saját borjának tekinti Laylát, hanem egyszerűen egy másik orrszarvúnak.