Források nyomai a Marson

Az Opportunity marsjáró leszállóhelye, a Meridiani-síkság 4,0-3,5 milliárd év között forrásvizek hatalmas bepárolódó vidéke lehetett, ahol akár több 100 millió éven keresztül zajlott az ásványok kiválása a felszínen.

A Meridiani-síkságot, az Opportunity szonda leszállóhelyét 200 és 800 méter közötti vastagságban borítják az üledékes rétegek. Az itt található kőzetek egykori vizes közegben jöttek létre, de pontos eredetük még nem ismert. Feltehetőleg bepárlódó vizekben képződtek, amikor abban egyes szulfátok koncentrációja akkorára nőtt, hogy tovább nem tudtak oldott állapotban maradni, és ezért kiváltak.

Probléma azonban, hogy a terület nem egy zárt medence, amely a vizet felfogta volna, és ezért itt sok üledék csapódhatott volna ki. A vidék erősen lejt, ezért nehéz elképzelni, hogy ennyi üledékek miként vált ki, miközben a víz gyorsan lefolyt róla. Ugyanakkor ha feltételezzük, hogy az üledék az ősi északi óceán erre húzódó partján képződött, akkor máshol is meg kellene találnunk a nyomait.

Jeffrey Andrews-Hanna (MIT) és kollégái egy új modellel próbálják az üledékek kialakulását magyarázni. Számítógépes szimulációjukban a fiatal és nedves Marsból indultak ki, majd ennek változását követték a 4,5 és 3,7 milliárd év közötti időszakban.

A felszínre lehulló esőből, avagy a megolvadó jégből beszivárgó folyadék felszín alatti vizeket alkotott. A bolygó globálisan észak felé lejtő domborzata miatt ezek észak felé áramlottak, emellett a hatalmas Tharsis-hátság kiemelkedése is befolyásolta a szivárgó vizek mozgását. Ebben a környezetben próbálták megbecsülni, hol bukkan ki a víz a felszín alól.

A modell alapján, a fent említett áramlási trend miatt, a Meridiani-síkság az egyik ilyen terület. E szerint egykor számtalan forrás öntötte vasban gazdag, savas kémhatású vizét itt a felszínre. Minderre főleg ott került sor, ahol a felszín lejtése enyhült - a mélységi vizek áramlása lelelassult, és ezért könnyebben bukkantak a felszínre. Ezután természetesen párolgott a folyadék, és sok olyan oldott anyag vált ki belőle, amelyeket még korábbi áramlása során oldott ki a felszín alól. A Meridiani-síkság ebben az időszakban feltehetőleg sós-homokos dűnékből és köztük lévő kisebb állóvizekből, átmeneti tócsák és tavak váltakozásából állt.

A folyamat a Mars korai meleg időszakából a későbbi hidegebb állapotába történő átmenet alatt, azaz kb. 4,0-3,5 milliárd év között volt a legintenzívebb. A Meridiani-síkság ekkor tehát forrásvizek hatalmas bepárolódó vidéke volt, ahol akár több 100 millió éven keresztül zajlott ez a folyamat.

Az üledék képződésének egyszerűsített vázlata (Andrews-Hanna, Phillips, Zuber)

A jelenség részben ahhoz hasonló, mint amikor a Földön az elzáródó parti lagúnák párolgó vizéből marad vissza az üledék, avagy karsztos területeken a kibukkanó források építenek mésztufagátakat - de a Marson minderre geológiai időskálán keresztül került sor, ráadásul több száz méteres vastagságban.

Kereszturi Ákos