A Laptyev-tenger a Jeges-tenger melléktengere. Parti vizein még a nyári napforduló időszakában is rianásokkal vonalkázott, olvadó jégpáncélt, jégtáblákat találunk. Ide torkollik Kelet-Szibéria legnagyobb folyója, a Léna.
Szibériának a déli hegyvidékekről északra tartó folyóin rendszeresek a jeges árvizek; amikor a forrásvidékekre megérkezik a tavaszi olvadás, megindul észak felé az árhullám, amikor ott még jégpáncél fedi a folyót. Ezért jégtorlaszok képződnek, és az áradások nagy területű, az év nagy részén fagyott mocsarakat alakítanak ki. Képünkön a Léna már jégmentes, de a torkolat közvetlen közelében a tenger még most is fagyott. Ez jól látható második, hamisszínes képünkön: itt a jégpáncél vörös színt ölt.
A szárazföld itt a tundra birodalma: a talajnak csak a legfelső része enged fel, leásva akár már méteres mélységben fagyott talajra bukkanunk. Ilyen körülmények között csak egyes cserjék, bokrok és a lágyszárú növényzet képes megélni, mélyre hatoló gyökerű fák nem. Ez a vidék színén is meglátszik: a növényzettel alig fedett csupasz talaj barnás árnyalatain csak délen ütközik ki a vegetáció zöldje. Északabbra, például a szigeteken még most is hó borítja a kicsit is magasabb dombokat.
A terület alig lakott. A Léna-torkolattól keletre fekvő Tyikszi településnek mintegy ötezer lakója van: építését a bányászatnak (nikkel és nemesfémek) és a katonai bázisoknak köszönheti. Szibériának ez a része a Jeges-tengeren és a sarkvidéken át igen közel fekszik Kanada és Alaszka északi partjaihoz, így a hidegháború idején fontos bombázóbázisok üzemeltek itt. A szibériai repülőterek egy része a második világháború során az Egyesült Államokból a Szovjetunióba szállított repülőgépek tranzitállomásaként is szolgált.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele június 20-án készült.
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)