Galaxisunk új hőtérképe - a hét asztrofotója

A japán AKARI műhold elkészítette a teljes égbolt eddigi legrészletesebb térképét az infravörös tartományban.

Az AKARI műholdat 2006. február 2-án indították a Japán déli részén található Uchinoura űrközpontból. A szonda 68,5 cm átmérőjű tükrével gyűjti össze az infravörös sugárzást, és vizsgálja azt hat szűkebb hullámhossztartományban. Az égbolt közel 90%-át térképezte fel eddig, a programban a japánok mellett az Európai Űrügynökség és további szervezetek is közreműködnek.

A zajmentes érzékeléshez a detektort alacsony hőmérsékleten kell tartani, amit folyékony héliummal biztosítanak. A 170 liternyi hűtőfolyadék a tervek szerint 2007 szeptemberéig elegendő, azaz 550 napon keresztül tart a küldetés első, fő szakasza. Az AKARI-t a folyékony hélium elfogyta után is használják, de akkor már mechanikai módszerrel hűtik a detektort. Ettől kezdve csak a közeli infravörös hullámhosszokon folytathatja a megfigyeléseket további egy éven keresztül.

A berendezés a világegyetemben lévő viszonylag hűvös objektumok tanulmányozására ideális. A módszerrel megszerezhető eredmények körét növeli, hogy ezek a hullámhosszok viszonylag könnyen áthatolnak a csillagközi gáz- és porfelhőkön, így a műhold segítségével az egyébként sűrű felhőkkel takart tartományok is tanulmányozhatók. A megfigyelésekkel elsősorban a Tejútrendszerünkön belüli, velünk szomszédos térségeket, illetve a közeli molekulafelhők által kitakart régiókat akarják megfigyelni, köztük sok csillagkeletkezési régió belső tartományait.

Az eddigi mérésekből japán és európai csillagászok összeállították a teljes égbolt napjainkig elkészített legrészletesebb térképét az infravörös tartományban. Az ebből kinyerhető információk lényegesen pontosabbak és jobb a felbontásuk, mint az IRAS műhold által 1984-ben készített korábbi hőtérképé. Ebből közlünk alább egy részletet.

Az Orion csillagkép és környezete az optikai (balra) éa az infravörös (jobbra) tartományban. A kép nagyméretű változatának letölése (JAXA)

Fent az Orion csillagkép környezetét mutató, 30x40 fok területű felvétel látható, amely a 140 mikrométeres hullámhosszon készült. A képen jobbra alul az Orion csillagkép látható, amelynek alsó részén az Orion-köd is megjelenik - itt a fiatal csillagok fűtőhatása forrósítja fel a csillagközi anyagot. A képen fentről lefelé húzódó diffúz, sötétebb sáv a Tejútrendszer fősíkjában lévő hideg gázanyagot jelzi.

Kereszturi Ákos