Az európai SMART-1 űrszonda 2004 novembere és 2006 szeptembere között keringett a Hold körül, számos új technológiát, köztük az ionhajtóművet is kipróbálva. AMIE nevű kamerája a technológiai kísérlet mellett a holdfelszín jelentős részét viszonylag jó felbontás és alkalmanként kedvező megvilágítási viszonyok között örökítette meg. Az így nyert adatokat kombinálták az amerikai Clementine-űrszonda által korábban rögzített információkkal.
A munka keretében eddig elsősorban a nagy becsapódásos medencékhez kapcsolódó képződményeket és folyamatokat tanulmányozták. Jelenleg 30 olyan becsapódásos krátert vagy medencét ismerünk, amelyek átmérője meghaladja a 300 km-t. Ezek az ún. Késői Nagy Bombázási időszak során, a Hold kialakulását követően 350-750 millió évvel képződtek. Az eddig közölt eredményekből válogatunk néhány érdekességet az alábbiakban.
A hatalmas Ocanus Procellarum alakját és méretét eddig is nehéz volt egy gigászi becsapódással magyarázni. Az új eredmények arra utalnak, hogy a szomszédos Imbrium-medence keletkezésekor a holdkéregben fellépett feszültségek olyan töréseket eredményeztek, amelyek nyomán a mai Oceanus Procellarum területén a kéreg több helyen lesüllyedt. Ezeket a mélyedéseket később sötét bazaltlávák öntöttek el - kialakítva az Oceanus Procellarum mai megjelenését.
A fentivel ellentétben a Mare Humorum egy kifejezettek szabályos, kerekded becsapódásos medencét kitöltő bazaltsíkság. Az előrejelzéseknek megfelelően centrumában egy tömegkoncentráció, ún. mascon található. A masconok a környezetüknél erősebb gravitációs teret mutató vidékek, és az ősi becsapódásoktól a kráter alatt felnyomuló köpenyanyag, valamint a felszínre ömlött bazaltláva együttesen hozta őket létre.
A Mare Humorum területén lévő koncentrikus törések kialakulásában az új eredmények alapján az ott található tömegkoncentráció is közreműködhetett, elősegítetve a rideg és törékeny holdkéreg berepedését. A területen egyébként a Holdon korábban ismeretlen oldaleltolódásokat, ún. transzform vetőket is azonosítottak. Ezek olyan vetődések, ahol a közel függőleges törésvonal két szemben fekvő oldalát alkotó kőzetek egymással ellentétes irányban elmozdultak, egymás mellett elcsúsztak.
A Mare Humorum területén a vörös szín a beszakadásos árkokat, a zöld az oldalelmozdulások helyét, a kék pedig az összenyomó erők által létrejött redőket jelöli (ESA)
A fenti kép részlete, ahol az oldalelmozdulások vonalait zöld szín mutatja. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESA)
Végül a Procellarum-medencéről kiderült, hogy az aljzatát alkotó kéreg elég vékony lehetett ahhoz, hogy utat engedjen a magmának, amely a 2-4 milliárd évvel ezelőtti időszakban több alkalommal is a felszínre emelkedett, kiterjedt lávafolyásokat alkotva. Az itt található tektonikus szerkezetek nem a helyi tömegkoncentrációkhoz kapcsolódhatnak, sokkal inkább a kiömlött lávatakaró hűlésekor fellépő deformációktól keletkeztek, valamint a kiömlésükkor megváltozott tömegeloszláshoz kapcsolódhatnak.