Első felvételünk a hegy környezetét mutatja szeptember 4-én. A csúcsról kelet felé, a Jón-tenger irányába halvány, alig észrevehető füst távolodik (a képen sárga nyíl jelzi), de a kezdődő kitörésnek nincs más nyoma.
Fél nappal később, a szeptember 4-éről 5-ére virradó éjjel a kitörés újabb fázisába lépett; lávafolyam hagyta el a krátert. Éjszaka a Meteosat műhold infravörös érzékelőrendszerének szemével láthatjuk Európát, így az Etnát is.
Ennek a rendszernek sokkal kisebb a felbontása, mint a korábbi cikkeinkből megismert MODIS-nak, vagy akár a Meteosat nappali felvételeinek. Képünkön teljes Nyugat-, Közép- és Dél-Európa látható.
A fekete-fehér skálán a sötétebb színek az alacsonyabb, a világosabbak a magasabb hőmérsékletet jelentik. Éjszaka a tengerfelszín melegebb a partoknál, ezért a tengerek kissé világosabb tónusban látszanak. A legsötétebbek a felhőtetők, hiszen ezek jóval hidegebbek a képen látható bármely más objektumnál. Sötét alakzatokat látunk a Kárpát-medence felett is; ez a hazánk felett a hét közepén forgó, sok csapadékot adó ciklon felhőzete. A kép legvilágosabb, és messze legmelegebb foltja épp az Etna csúcsa, amelyen ekkor bukkantak felszínre a lávafolyamok.