A start után körülbelül 3 perccel az űrrepülőgép-rendszerről leváltak a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, 7 perccel később pedig maga a gép is elvált a fő hajtóanyagtartálytól, és Föld körüli pályára állt. A tervek szerint a Discovery a küldetés 3. napján csatlakozik az űrállomáshoz. A tizennégy naposra tervezett STS-120 expedíció során öt űrsétát terveznek. A munka keretében az új modul rögzítése mellett a napelemtáblák ismételt áthelyezésére és további szerelési műveletekre kerül sor.
Előzmények: rohamléptekkel az ISS befejezése felé
A Discovery jelenlegi útja lesz az űrrepülőgépek 23. küldetése a Nemzetközi Űrállomáshoz. Az űrállomás kiépítése a Columbia űrrepülőgép 2003-as katasztrófája és az azt követő technikai fejlesztések miatt húzódott el. Mivel a NASA az űrrepülőgépeket 2010-ben szeretné kivonni a forgalomból, addig kell megfelelő állapotba hozni az ISS-t. Ehhez egymást szorosan követő indítások és feszített munkatempó szükséges.
Mint arról korábbi cikkeinkben beszámoltunk, az elmúlt időszakban az ISS külső napelemtábláinak fel- és áthelyezésével foglalkoztak az űrhajósok, részben az energiatermelés növelése céljából, részben pedig azért, hogy helyet biztosítsanak a most érkező új modulnak. A művelet nagy körültekintést igényelt, és nem ment minden zökkenő nélkül. Emellett egy orosz számítógéprendszernél is probléma jelentkezett (valószínűleg a napelemtáblák bővítése, illetve a felhasznált energia mennyiségének növelése miatt), amelyet időközben sikeresen elhárítottak. További fontos fejlesztés volt annak az SSPTS jelű vezetéknek a beüzemelése, amely az ISS napelemtáblái által termelt energiából az űrrepülőgépnek is juttat - így az űrrepülőgép közel két nappal tovább maradhat az űrállomáshoz csatlakozva, mint a korábbiakban, csak a saját akkumulátoraival.
A legénység feladatai
A jelenlegi legénységet Pamela Melroy parancsnok vezeti, aki a második női parancsnok az űrrepülőgépes küldetések történetében. A legénység tagja még George Zamka pilóta, továbbá Scott Parazynski, Stephanie Wilson, Douglas Wheelock és az olasz Paolo Nespoli. Daniel Tani is a Discoveryn lesz, de ő az űrállomáson marad, és hazafelé Clayton Anderson helyettesíti.
A P6 jelű napelemtábla-szegmenst végső helyére rögzítik (ennek az elemnek az áthelyezésével kapcsolatban adódtak nemrég problémák). Korábban ugyanis csak átmeneti pozícióba rögzítették, jelenleg a Z1 (Zenith-1) szegmenshez kapcsolódik. Az új modulok felvitele és a teljes napelemtábla-rendszer bővítése nyomán azonban nem maradhat korábbi helyén. A mostani áthelyezés a robotkar képességeinek a határát közelíti, a kar ugyanis majdnem teljesen kinyújtott állapotban lesz, csak így érheti el a megfelelő helyet. Egy kinyújtott karral pedig nem könnyű feladat egy nehéz tárgy pontos mozgatása.
Starthoz készülődik a Discovery (NASA)
Harmony: új modul az ISS bővítéséhez
A Discovery jelenlegi fő feladata az Európában készült Harmony modul felszállítása lesz a Nemzetközi Űrállomásra. Az eredetileg Node-2 jelzéssel ellátott egységet amerikai diákok nevezték el egy országos pályázat keretében. A 14 ezer kg tömegű, 7,2 méter hosszú, 4,4 méter átmérőjű és 75 m3 belső légtérfogatú egység neve találó: ez fogja ugyanis az európai Columbus és a japán Kibo kutatómodulokat az ISS-hez kapcsolni.
A Harmony modul emellett külső felületén csatlakozási lehetőséget nyújt a kanadai készítésű robotkarnak. A kart innen működtetve lényegesen megnő annak hatótávolsága. Az ISS nemzetközi jellegét szintén erősíti, hogy a Harmony modult a NASA-val és az ESA-val kötött megállapodás alapján az Olasz Űrügynökség készítette.
A Harmony modul képe (balra) és tervezett helye az űrállomáson (jobbra) (NASA)
A Harmony modult a jelenlegi úton a Unity modulhoz rögzítik. Miután a Discovery leszállt, az ISS legénysége három űrséta keretében fogja azt áthelyezni, és végül a Destiny modulhoz csatlakoztatni. A fenti műveletek jelentősen megnövelik az ISS belső térfogatát. A bővítést ahhoz hasonlítható, mint amikor egy háromszobás házat ötszobássá növelnek. A Harmony révén a teljes belső térfogat 500 m3-re emelkedik.