Alkímia a biológiában: bőrsejtből őssejtet

Japán és amerikai kutatóknak elsőként sikerült felnőtt emberi bőrsejteket genetikailag átprogramozniuk embrionális őssejtekhez hasonló képességű sejtekké. A bőrsejtből lett "őssejteket" ezután - megfelelő molekuláris impulzusok segítségével - rá tudták bírni, hogy idegsejtekké vagy szívizomsejtekké alakuljanak.

A remény neve: sejtterápia

Csontvelőátültetésben már évtizedek óta alkalmazzák a szöveti őssejteket a klinikai gyakorlatban például leukémia, immunhiányos állapot vagy csontvelő elégtelenség kezelésére. Ám, ha sikerülne pontosan feltérképezni, melyek azok a molekuláris kapcsolók (gének, fehérjék), amelyek meghatározzák az őssejtek differenciálódási irányát, a kutatók tetszőlegesen befolyásolhatnánk őket, hogy egy adott szövettípust hozzanak létre. Az őssejtek különleges regeneráló képessége lehet az alapja az orvostudomány egyik fontos jövőbeli területének, az ún. regenerációs medicinának. Számos betegség sejtek károsodásával vagy pusztulásával jár. (Csak néhány példa: Parkinson- és Alzheimer-kór, érrendszeri- és szívbetegségek, cukorbetegség, reumás betegségek, végtagbénulás.) A sejtterápia során őssejtek segítségével pótolhatnánk az elhalt vagy funkcióképtelenné vált szövetet. Mielőtt azonban rutinszerűvé válhatnak az ilyen beavatkozások, számos kérdést tisztázni kell még az őssejtek viselkedésével kapcsolatban.

A sejtterápia egyik lehetősége, hogy magukat az őssejteket juttatják be a beteg szervezetbe. Ezek az őssejtek lehetnek saját és más szervezetből származó őssejtek is. Néhány betegség esetében már a nyugati világban is megkezdődtek a klinikai vizsgálatok e tekintetben, azaz már embereken próbálják az eljárást. A bejuttatott őssejtek, úgy tűnik, maguktól megtalálják a helyüket a szervezetben, és - vélhetően a környező sejtektől kapott jelek hatására - megfelelően be tudnak illeszkedni a szövetbe. Egy másik, talán még hatásosabb lehetőség: a szervezeten kívül, laboratóriumban előállítani olyan sejteket, szöveteket (vagy akár szerveket), amelyekre az adott betegnek éppen szüksége van, majd ezeket a betegbe transzplantálva regenerálni a sérült szövetet, szervet, életműködést. A laboratóriumban létrehozott szöveti sejtek genetikai módosításával mutációkat is ki lehetne javítani.

De akármelyik módszerrel is próbálkozunk, a sejtterápia egyik kritikus kérdése a kilökődés megakadályozása. A sejttranszplantáció során ugyanazzal a veszéllyel kell szembesülni, mint a szervátültetésnél: a betegbe juttatott idegen sejtek immunreakciót válthatnak ki. Ha azonban a beteg saját őssejtjeit (vagy azokból kialakított sejteket) kapja, a szervezet sajátjaiként ismeri fel őket, és így kilökődésről nem lehet szó.

Összeállításunk következő, holnap megjelenő részében áttekintjük azokat a fontos őssejtforrásokat, illetve őssejtek előállítására alkalmas módszereket, amelyeket kutatási és terápiás célokra lehet felhasználni.

Münz Márton