Lajka szelíd kis kutya volt

A Szputnyik-1-nek olyan fantasztikus visszhangja volt világszerte, hogy Nyikita Hruscsov újabb, még nagyobb szenzációt kért Szergej Pavlovics Koroljovtól, a szovjet űrkutatás vezetőjétől. A kérést sikerült is teljesíteni: alig egy hónappal az első műhold után pályára került a Szputnyik-2, amelynek méreteit az amerikaiak egyszerűen nem akarták elhinni. Ezen jutott el az első élőlény, a legendás Lajka kutya a világűrbe.

Mint arról előző cikkünkben részletesen olvashattak, 1957. október 4-e túlzás nélkül nevezhető világtörténelmi dátumnak: ekkor állt Föld körüli pályára az első műhold, a Szputnyik-1, ami az űrkorszak kezdetét jelentette. Ugyanezen esztendő novemberének 3. napja a második nagy lépés az űrkutatás történetében: ekkor kezdődött Föld körüli pályán az első biológiai űrrepülés, azaz ekkor jutott el az első élőlény a világűrbe. A repülés során azt akarták megállapítani, hogy vajon egy élőlény, konkrétan egy kutya kibírja-e tartósan a súlytalanság állapotát.

Az űrutazást megelőző kísérletek

Koroljovék még a 2. világháború után kapták feladatul Sztálintól, hogy egy olyan rakétát kell építeni, amely szükség esetén képes az ellenséget soktonnás fegyverekkel támadni. Ezt az interkontinentális ballisztikus rakétát, az R-7-et sikerült is létrehozni. Egy ilyen, kissé módosított rakétából két olyan is készült 1957-re, amellyel műhold is indítható volt. Az egyik rakéta állította pályára a Szputnyik-1-et. A másik rakéta készen várakozott.

Koroljov és munkatársai kezdeményezésére a hordozórakéták fejlesztése során mindegyik típusból készültek magaslégköri kutatórakéták, amelyeken műszereket helyeztek el a hasznos teher térségében, aztán ejtőernyővel hozták vissza őket a mérési adatokkal együtt (lásd a képgalériában). 1949 és 1951 között számos ballisztikus pályán azt is kipróbálták, hogy egy ilyen repülésen hogyan viselkednek az élőlények; egy speciális kabinban kutyákat is indítottak.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem kisméretű majmokkal kísérleteztek? A majmok nehezen dresszírozhatóak és túl érzékenyek. Kutyákat könnyebb volt megtanítani rá, hogyan viselkedjenek repülés közben. 1953-56 között a kutyákat már speciálisan kialakított szkafanderekben és katapultülésekkel indították a magaslégköri repülésekre, amelyek során már a 450 km-es magasságot is elérték, a súlytalansági állapot pedig már a kilenc percet is megközelítette. A kutyákat 80 km magasságban választották le a katapultos kabinokkal. A legfontosabb kérdésre azonban, hogy hogyan viselhető el a többnapos súlytalanság, ezek a ballisztikus repülések nem tudtak választ adni.

"Nagyszerű, gyerünk kutyával" - könyvrészlet

1957 októberében, amikor Koroljov visszatért Moszkvába, fogadta őt Hruscsov pártfőtitkár. A beszélgetésen a szovjetek akkori első vezetője gratulált Koroljovnak a Szputnyik-1 sikeres startjához, de meglepően őszinte volt. "Amikor írt nekünk a szputnyikról, mi nem hittünk önnek. Azt gondoltuk, fantáziál ez a Koroljov, igen... De most más a helyzet... Közeledik az Októberi Forradalom évfordulója, Szergej Pavlovics, negyven éves a szovjethatalom, igen... Jó volna valami az ünnepre, nemde?" Mikojan*, aki résztvett a beszélgetésen, egy olyan műholdat javasolt, amely az Internacionálét közvetítené szignálként. "Mit akarsz te az Internacionáléddal?" - vettette el az ötletet Hruscsov. "Mi lenne, ha elindítanánk egy szputnyikot egy élőlénnyel, egy kutyával?" - dobta be a gondolatot Koroljov. "Kutyával?" -merengett Hruscsov. "Ez igen, nagyszerű, gyerünk kutyával, de az ünnepre, megállapodtunk! Szergej Pavlovics, mindent kérhet, amit csak akar, de az ünnepre kell lennie!""Törekedni fogunk, Nyikita Szergejevics" - mosolyodott el Koroljov.

(A könyvrészlet forrása: Jaroszlav Golovanov: Koroljov - Tények és mítoszok, 1994, Moszkva, Nauka Kiadó.)

* a Szovjetunió legfelsőbb tanácsának akkori elnöke

A kutya felkészítése

A kutya űrrepülése olyannyira izgatta Hruscsovot, hogy hetente többször is kért jelentéseket az előkészületekről. Október 26-án Koroljov elrepült Taskentbe, ahol a kutyák kiválogatása és előkészítése folyt a repülőorvosi intézetben. Tíz kutyából három, Albina, Lajka és Muha került a "kiképzett űrhajós" státuszába. Albina addigra már kétszer repült is rakétával, gyakorlott kísérleti kutya volt. Őt már nem akarták feláldozni, és a választás végül Lajkára esett. Szolid csendes állat volt, a program egyik vezetője egyszer haza is vitte, és a kutya örömmel játszadozott gyerekeivel.

A Szputnyik-2 tervezése, építése és kipróbálása éjjel-nappali munkával folyt, Koroljov alig aludt. Ebben a periódusban többször is előfordult, hogy konkrét, papíron előkészített számítások és tervek nélkül készítettek egy-egy egységet, Koroljov közvetlen instrukcióira támaszkodva.

Az űrkabinba egy olyan szalagos etetőrendszert építettek be, amely egy-egy napi adagban tartalmazta az ételeket. Három hétre, azaz 21 napra szánták Lajka táplálását. A kutyának lehetősége volt felállni, ülni, feküdni, sőt kicsit előre és hátra is tudott mozogni.

Lajka kutya még a Földön, de már bekötve a repülési tartályba

1957. október 31-én Lajka kutyát felkészítették a kabinba való behelyezésre. Másnap éjszaka egy óra körül felszállították a rakéta tetejére, és elhelyezték a gömbtartály alá a kutyakabint.

Lajka a világűrben

November 3-án a hordozórakéta elindult. A telemetriai adatok jelezték, hogy Lajka a gyorsulástól a kabin aljához lapult, de nem mozgott feleslegesen, bár pulzusa és lélegzésének gyakorisága a normális érték háromszorosára növekedett. A pályára állás után aztán Lajka állapota visszatért a földfelszínihez hasonló paraméterekkel jelzetthez, sőt, egy egész héten át normálisan viselte a súlytalanságot.

A repülés elő hetében így mindenki nagyon boldog volt: Hruscsov megkapta a szenzációs "ünnepi ajándékot", a programban részt vevő szakemberek között pedig nagyon sok magas állami kitüntetést osztottak ki.

Lajka sajnos nem járt ilyen jól: nem élte túl a kísérletet, sőt a tervezettnél korábban, a hetedik napon múlt ki. A kabin hőszabályozó rendszere ugyanis meghibásodott, és túlmelegedés történt.

Megjegyzés: közelmúltban megjelent orosz források szerint Lajka mindössze 5-6 órát élt.

Lajka emlékére

Az amerikaiak kezdetben nem akartak hinni a Szputnyik-2 adatainak, annak, hogy a rakéta második fokozatával egybeépített eszköz hossza 30 m, átmérője 2,85 m, a műszeregység átmérője 1,2 m, tömege pedig 508,3 kg volt. (Az R-7 hordozórakéta induló tömege kb. 300 tonna, a pályára jutó össztömeg az üres rakéta miatt kb. 5 tonna volt.) Az USA-ban csak akkor döbbentek meg igazán, amikor nagy távcsövekkel felvételeket készítettek a Szputnyik-2-ről. Ekkor fogták csak fel, hogy a Szovjetunió rendelkezik olyan nagyteljesítményű interkontinentális hordozórakétával, amellyel el tudja érni az Egyesült Államok területét, 3-5 tonnás hasznos teherrel, akár bombával is. A felismerés gyorsította aztán meg az amerikai rakétafejlesztést és vezetett el a Föld legnagyobb, a mintegy háromezer tonna induló tömegű Saturn-5 óriás hordozórakéta építéséhez. Ezzel a rakétával repültek aztán az amerikai űrhajósok a Holdhoz és a Hold felszínére 1968-72 között.

Dr. Horváth András

Megkérdeztük olvasóinkat

1957. október 4-én sikerült először Föld körüli pályára állítani egy mesterséges holdat. Ezt a dátumot ma már egy új korszak, az űrkorszak kezdetének is nevezzük.

Ön szerint körülbelül hány olyan termék, eljárás, technológia van jelen a mindennapi életünkben, amelyet az űrkutatás során fejlesztettek ki?

Talán pár száz - 4.8 %

Ezer körül - 14.2 %

Több ezer - 81.0 %

(Összesen 3492 válasz érkezett.)

Jelenleg körülbelül 1300 olyan termék, eljárás, technológia van jelen a mindennapi életünkben - a tépőzártól a GPS-vevőig -, amelyet az űrkutatás során fejlesztettek ki.