A dinoszauruszok árnyékában is változatosak voltak az ősemlősök

Egy Kínában felfedezett 165 millió éves állat a rekonstrukciók szerint gingkolevelek között kutatott táplálék után az egykori sekély tavak partján. Fogazata újabb bizonyítékot nyújt a korai emlősök változatosságáról.

Kínai és amerikai paleontológusok Észak-Kínában, Belső-Mongólia területén, jura időszaki tavi üledékekben fedeztek fel olyan emlősmaradványokat, amelyek bepillantást engednek az emlősök legkorábbi fejlődéstörténetébe. A Nature lapjain ismertetett lelet különösen fontos adatokat szolgáltat a fogak konvergens evolúciójáról (lásd később).

Az új lelet is megerősíti azt a mostanában sokat hangoztatott elgondolást, hogy a korai emlősök sokkal változatosabbak voltak a dinoszauruszok árnyékában, mint korábban gondolták.

A Pseudotribos robustus a fogak alapján rovarevő volt, főleg férgekkel és ízeltlábúakkal táplálkozott. A finom törmelékes üledékben megőrződött csontok alapján az egykori kisemlős 12 cm hosszú lehetett, míg a testtömege 20-30 gramm között becsülhető. A kistermetű, talajon élő állatnak erős végtagjai voltak, és képes volt az intenzív ásásra is. A kínai lelet a jura időszaki emlősök fogazatának változatos kifejlődését igazolja, ami a korai diverzitás-robbanás egyik fontos bizonyítéka.

A ma élő emlősöknek nagyon változatos fogazata van, és az egyes csoportok többek között fogaik alapján különíthetők el. A növényevő zebráknak, a húsevő macskáknak, vagy éppen a termeszekkel táplálkozó földimalacoknak jól megkülönböztethető, eltérő fogaik vannak. A modern emlősök a földtörténeti középidőben (mezozoikum) élt ősi emlősök leszármazottai, melyeknek 3 kúpot tartalmazó, ún. triboszfenikus fogai voltak. Ezekre a zápfogakra jellemző, hogy mind vágó, mind őrlő felülettel rendelkeznek. Ilyen fogazata volt a legkorábbi erszényes és méhlepényes emlősöknek egyaránt. A kombinált fogszerkezet rugalmasabb táplálkozási lehetőségeket kínált az állatoknak, ami döntő tényezőnek bizonyult a korai emlősök változatossá válása során.

Egy lelet és a csontváz rekonstrukciója

A kínai fosszília fogai a "pszeudo-triboszfenikus" jelzőt kapták a kutatóktól. Felületesen szemlélve ez hasonlít a triboszfenikus fogazatra, azonban a vágó és az őrlő felület éppen ellentétes pozícióban helyezkedik el: az őrlésért felelős rész a vágóél előtt van. A triboszfenikus fogazat egyedi volta és bonyolult szerkezete miatt eddig úgy gondolták, hogy ez egyetlen egyszer alakult ki az emlősök története során, valamikor a mezozoikumban. A kínai lelet szerint azonban hasonló kombinációk többször is kialakulhattak, a konvergens evolúció kiváló példáját nyújtva. (Konvergens evolúcióról beszélünk, amikor különböző ősöktől származó szervezeteknél fejlődnek ki analóg szerkezetek és a környezethez való hasonló alkalmazkodások.)

A kutatók szerint a triboszfenikus és pszeudo-triboszfenikus fogak a különböző típusú táplálékok rágásához való sokoldalú alkalmazkodásuk miatt kulcsfontosságú evolúciós "fejlesztések" voltak, amelyek elősegítették a korai emlősök változatossá válását a mezozoikumban.