Kompromisszumos megállapodás született a Föld jövőjéről

A december 3. és 14. között Balin megrendezett ENSZ klímakonferencia fő célja a Bali Útiterv meghatározása volt, vagyis annak írásba foglalása, hogy miként tárgyaljanak a Kiotói Jegyzőkönyvben foglalt 2012-ig érvényes, üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátás-csökkentési kötelezettségeket követő új vállalásokat tartalmazó nemzetközi megállapodásról. Ezúttal már nem számított vitakérdésnek a globális felmelegedés ténye, és még a korábban igen elutasító Egyesült Államok is jelezte, hogy szükségesnek találja a kibocsátás-csökkentést is magában foglaló nemzetközi megállapodás kidolgozását. A magyar tárgyaló delegáció egyik tagját, Dr. Faragó Tibort, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Stratégiai Főosztályának vezetőjét a helyszínen értük el telefonon.

A konferencia nyitó hangulatát meghatározta az új ausztrál kormányfő, Kevin Rudd első hivatalos intézkedése. Sokan remélték, hogy a frissen megválasztott miniszterelnök "zöldebb" hozzáállással vezeti majd országát. Az viszont minden várakozást felülmúlt, hogy Rudd feladta Ausztrália egy évtizednyi ellenállását, és aláírta a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásáról szóló dokumentumot - a bejelentést óriási ováció fogadta a konferencia helyszínén. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok maradt az egyetlen fejlett ország, amely nem csatlakozott a jegyzőkönyvhöz. Az ausztrál kormányfő egyben felszólította az USA-t, hogy kövesse országát, és csatlakozzon az üvegházhatás növekedéséért felelős gázok kibocsátását korlátozó megállapodáshoz. Dr. Faragó Tibor szerint ez egyben azt is jelentheti, hogy a további tárgyalásokon is konstruktívak lesznek az ausztrálok.

A konferenciával egy időben zajlott még két örömteli esemény. Talán véletlen egybeesés, hogy épp a klímacsúcs idején vehette át Al Gore, az Egyesült Államok volt alelnöke, illetve az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (az IPCC) az idei Béke Nobel-díjat, amelyet a környezetvédelemben - a globális éghajlatváltozás megismerésével és a sürgős teendőkre való felhívással kapcsolatban - tett erőfeszítéseikért ítéltek oda. Az oslói ünnepség másnapján, december 11-én ünnepelték a Kiotói Egyezmény megszületésének 10. évfordulóját, melynek alkalmából hatalmas tortát fogyasztottak el a helyszínen ünneplő politikusok, delegátusok és környezetvédők. Másnap kezdődtek a Bali Útiterv-ről szóló felsőbb szintű tanácskozások, magas rangú delegáltak (miniszterek, államtitkárok) folytatták az előkészítési szakaszban elkezdett munkát.

A világ mintegy 190 országát képviselő kormányzati szakértők és politikusok annak tudatában érkeztek Indonéziába, hogy a 2009-ig tartó tárgyalásokon ki kell dolgozniuk a 2012-ig szóló Kiotói Jegyzőkönyvet követő hosszú távú, globális klíma-megállapodást. Azért kell legkésőbb 2009-ig megegyezni a megállapodás részleteiről, mert különben az új megállapodás hatálybalépése biztosan 2012 utánra tolódna. Vagyis a Kiotói Jegyzőkönyvben vállaltakat nem követné azonnal újabb nemzetközi kibocsátás-csökkentési rendszer, ami nélkül gyorsan tovább növekedhetne a földi légkörben az üvegházhatású gázok mennyisége és ezáltal a felszíni átlaghőmérséklet drasztikus emelkedésének veszélye - ez pedig rendkívül súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel járna. Dr. Faragó Tibor az [origo]-nak adott interjújában kiemelte, hogy a két megállapodás között egy kötelezettségek nélküli, átmeneti időszak hiteltelenné tenné a világ országainak egyre magasabb szintű klímavédelmi törekvéseit. Megjegyezte, hogy az 1997-ben létrejött Kiotói Jegyzőkönyv is csak 2005-ben lépett hatályba, a hosszadalmas ratifikációs folyamat miatt.

Dr. Faragó Tibor - aki 1993 óta az ENSZ klímaváltozási testületével való együttműködés hazai koordinátora is - rovatunknak elmondta, hogy a jövőbeni megállapodás átfogó jellege azért fontos, mert jelenleg az egyébként nagyon eltérő kibocsátás-csökkentési kötelezettségek csak a világ fejlett országaira vonatkoznak, közülük is néhányan eleve csak a kibocsátásaik növekedésének korlátozását vállalták, s végül az USA nem is csatlakozott a Kiotói Jegyzőkönyvhöz. A nemzetközi klímavédelemben az elmúlt években elutasító álláspontot tanúsító Egyesült Államok és a gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok is hajlanak arra, hogy mostantól minden állam részvételével, hivatalos mederben folyjanak a tárgyalások. Kulcskérdés azonban, hogy milyen célkitűzéssel és milyen témakörökről zajlik majd az egyeztetés - ezt kellett kidolgozni Balin. Ám a konferencia zárónapját megelőzően patthelyzet alakult ki tulajdonképpen az Egyesült Államok és az Európai Unió konfliktusa miatt. Az Egyesült Államok ugyanis - lényegében Kanada, Ausztrália, Japán és az Orosz Föderáció egyetértésével - nem volt hajlandó elfogadni az EU által javasolt és a fejlődő országok által is támogatott dokumentumtervezetet, amely felszólítaná a fejlett országokat, hogy 2020-ig 25-40 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az amerikai delegáció azzal érvelt, hogy korlátozná a jövőbeli tárgyalások mozgásterét, ha a szöveg konkrét számokat tartalmazna, emellett a szóban forgó értékeket nem látta kellően alátámasztottnak.

Más országok tárgyalódelegációi (köztük az Európai Unióé is) azonban arra hivatkoztak, hogy ezek az adatok tudományosan megalapozottak, és a globális felmelegedés lelassításához szükséges, hogy a záródokumentumba foglalják azokat. A fejlődő országok pedig egyenesen elengedhetetlennek tartották, hogy továbbra is a fejlett államok vállaljanak elsődlegesen szerepet a globális éghajlatváltozás elhárításában.

A helyzet odáig fajult, hogy Sigmar Gabriel német környezetvédelmi miniszter a konferencia zárását megelőző napon kijelentette: az Európai Unió bojkottálni fogja az üvegházhatást okozó gázok legfőbb kibocsátóinak januárra tervezett - az USA által külön összehívott - értekezletét, amennyiben az Egyesült Államok nem hajlandó a Balin folyó ENSZ-tárgyalásokon világos célkitűzéseket vállalni. Azzal vádolta Washingtont, hogy az holtpontra juttatja a konferenciát, ha nem fogad el semmilyen utalást a tervezett dokumentumban arra vonatkozóan, hogy a fejlett ipari országok 2020-ig milyen mértékben csökkentsék üvegházhatást okozó gázkibocsátásukat.

Dr. Faragó Tibort éppen ebben a feszült helyzetben értük el. Ő a következő képpen magyarázta a helyzetet:

"Jelenleg egy tárgyalási mandátumról kellene megegyezni, azaz arról, hogy mi történjen 2009 végéig, miről szóljanak a tárgyalások két éven keresztül, amelyek célja egy új globális és átfogó megállapodás megszületése. Azt már szinte minden ország elismeri, hogy szükség van erre a megállapodásra és az annak kidolgozását célzó tárgyalások célkitűzését, témaköreit, feltételeit meghatározó mostani megegyezésre (ezt hívhatjuk Bali Mandátumnak vagy Bali Útitervnek). Az Európai Unió be akarja iktatni e záró dokumentumba, hogy a fejlett országok együttesen 25-40%-os csökkentést vállaljanak 2020-ig. Ezzel még nem határoznánk meg, hogy melyik országnak mennyit és milyen módon kellene ebből vállalnia, az további politikai alkuk függvénye lesz. Az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció azonban - néhány más fejlett ország hallgatólagos támogatásával - nyomatékosították, hogy nem szeretnék látni ezt a számszerűsített célt a záródokumentumban. Kanada óvatos, mert jelenlegi kormánya letett arról, hogy betartsa a Kiotói Jegyzőkönyvben vállaltakat 2012-re: nagyon túllépték korábbi kibocsátási szintjüket, ám azt mindvégig hangsúlyozták Balin is, hogy hosszú távon fontosnak tartják a klímavédelmi megállapodásokban foglaltak betartását. Érthető hát, hogy Kanada nagyon óvatos abban, hogy mi legyen a középtávú (2020-ra kitűzött) cél. A japánok be akarják tartani kiotói vállalásukat, de ehhez nagyon komoly erőfeszítésekre van szükségük."

Balin a konferenciát végül csak a hivatalosan tervezett zárónapját követő napon sikerült befejezni, és az előbbiekben részletezett kérdésben végül az amerikai álláspont kerekedett felül: a zárónyilatkozat mindössze annyit tartalmaz, hogy a globális kibocsátásokat nagy mértékben csökkenteni kell, s ehhez minden fejlett országnak megfelelő kötelezettségeket kell vállalnia, illetve lépéseket kell tennie. A fejlettek kibocsátás-csökkentésének mértékére vonatkozóan pedig csupán az az IPCC negyedik értékelő jelentésére való hivatkozás utal, amely részletesen elemzi és számszerűsíti e célokat. Az EU és a fejlődő országok környezetvédelmi miniszterei ezt kevesellték, de végül ez a kompromisszum volt az egyedüli eszköz ahhoz, hogy teljes konszenzussal lezárható legyen a klímacsúcs.