A közel-keleti hó szokatlan ugyan, de nem rendkívüli, az elmúlt években magunk is beszámoltunk ilyen időjárási helyzetekről az [origo] hasábjain (például tavaly januárban). Törökország hegyeiben, az Anatóliai-magasföldön minden évben, keletebbre, Irán hegyeiben pedig szinte minden télen vastag hótakaró alakul ki. Bagdad az iráni hegyektől légvonalban csak 150-200 kilométerre fekszik; az, hogy mégis ennyire ritka ott a havazás annak köszönhető, hogy a mezopotámiai síkság nyitott dél felé, az Indiai-óceán egyik öble, a Perzsa- (Arab-) öböl felé. A csapadékot hozó frontok nem is Irán, hanem nyugat és északnyugat felől érkeznek a térségbe. A sivatagban a csapadék sem gyakori, évente 1-2 alkalommal azonban hó is érkezhet ide, vagy akár a szomszédos Szentföldre is.
A felvétel kiterjedése 1000x1000 kilométer
Töltse le a felvételt nagyobb méretben, feliratok nélkül!
Míg a valós színes képeken a hó és a felhőzet is fehér, hamis színekben mutatva a látható és infravörös észleléseket már jól elkülönül ez a kétfajta objektum. Második felvételünkön a felhőzet fehér, a magasabb felhőtetők épp Bagdad környékén narancssárga árnyalatot is kapnak, míg a hómezők színe az élénkvöröstől a fakó pirosig változik. Ezen a képen számos ilyen piros foltot láthatunk, nemcsak az említett török hegyekben, de jóval délebbre is. Az, hogy Libanon és Szíria határán a 2-3000 méteres gerincek havasak, ilyenkor megszokott. Az viszont, hogy keletebbre, a Palmyra-környéki és a még keletebbi szír és iraki sivatagokban több tízezer négyzetkilométert hó borítson, mindenképp szokatlan. A műholdfelvételek tanúsága szerint ez a jelenség nem volt hosszú életű: szombatra a hótakaró nagy része, vasárnapra pedig gyakorlatilag az egész sivatagi fehér lepel elolvadt.
A felvétel kiterjedése 1000x1000 kilométer
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét január 11-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.