Csak bálnát zabálna - áll a bál a Bálnavadászati Tanácsban

Néhány napja még elkeseredett csata dúlt a Csendes-óceánon: savas palackok röpültek a japán bálnavadász-flotta fedélzetére, majd csupán a golyóálló felszerelés mentette meg a bálnavédők kapitányának életét - ebben a hangulatban tartotta meg Londonban a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács háromnapos ülését. A kedélyeket kissé sikerült csillapítani, ám érdemi előrelépés nem történt; a bálnavédők hajója is csak azért tért haza, mert elfogyott a benzin.

Patthelyzet a nemzetközi szervezetben

A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) informális, zártkörű találkozóját azzal a céllal rendezték meg, hogy csökkenjen a feszültség a bálnavadászat támogató és az azt ellenző államok között. A tanács tagsága mostanra lényegében két táborra szakadt: a bálnavédő országok az eredetileg a bálnahúsipar kereteinek szabályozására alakult IWC feladatát mára a bálnafajok teljes védelmében látják, míg a bálnavadászatot támogató blokk - Japán, Norvégia és Izland vezetésével - a vadászat és kereskedelem fenntartását tekinti feladatának mondván, egyes bálnafajok bőséggel állnak rendelkezésre, különleges védelmükre nincs szükség. A két tábor közti erőviszonyok évek óta kiélezettek, a 78 tagú szervezet éves gyűlésén évről évre néhány szavazaton múlik, hogy a döntésekben melyik tábor kerekedik felül. A bálnavadászatot ellenzők táborát hagyományosan Nagy-Britannia és Ausztrália vezeti, ők a bálnavadászat teljes tilalmát, a bálnavédelem mindenre kiterjedő érvényesülését szorgalmazzák. Magyarország 2004 júniusában csatlakozott az IWC-hez, és képviselteti magát az évente megtartott gyűléseken, ahol rendre a bálnavédelem mellett voksolt.

A kereskedelmi célú bálnavadászatot a tanács 1986-ban tiltotta be, miután tudományos megfigyelések tucatjai figyelmeztettek a bolygónkon élő bálnapopulációk drámai fogyatkozására. A bálnavadászat azonban néhány országnak - elsősorban Norvégiának, Izlandnak és Japánnak - komoly üzlet, ráadásul kulturális hagyományokhoz kötődik és jelentős társadalmi támogatottságot is élvez, így több fronton is próbálnak érvényt szerezni akaratuknak: feloldani a tilalmat, megtalálni a kiskapukat, illetve támogatókat szerezni a tagországok között.

Egyik eszközük, hogy igyekeznek rést ütni az IWC veszélyeztetett bálnafajok vadászatát tiltó, 1986 óta hatályos rendeletén. Az ázsiai szigetország például többek között azzal érvel, hogy egyes, jelenleg védettség alatt álló bálnafajokból, például a csukabálnából bőségesen elég él a tengerekben. Mivel az IWC a kutatási célú bálnavadászatot bizonyos keretek között engedélyezi, a szigetország az antarktiszi vizeken évente körülbelül ezer csukabálnát öl le úgymond tudományos céllal, majd a bálnahús rendre megjelenik az éttermek és szusibárok étlapjain. Nem meglepő hát, hogy a bálnavédők első számú mumusa a londoni találkozó alkalmával is kapott üzenetet a környezetvédőktől: kénytelenek voltak megerősíteni a londoni japán nagykövetség védelmét, miután egy önkéntes az épülethez láncolta magát; transzparensén ez állt:"Állítsd le az illegális bálnavadászatod!" A bálnavédő országok szakemberei állítják, a Japán által begyűjtött kutatási adatokat az állatok leölése nélkül is meg lehet szerezni.

"Lassítsunk, nyugalom!"

A találkozón résztvevők egyetértettek abban, hogy a jövőben a konfrontációhoz vezető szavazások helyett inkább a konszenzusos döntésekre helyezik a hangsúlyt. A találkozó minden bizonnyal enyhítette kissé a feszültséget a két tábor között. Részletesen foglalkoztak a közelmúltban a Sea Shepherd környezetvédő szervezet és a japán bálnavadász-flotta között történt összecsapásokkal. Az IWC bírálta a "veszélyes" akciókat, s mindkét felet a békétlen megmozdulások kerülésére szólította fel. A japán bálnavadászok és a nyomukban járó Greenpeace, valamint a Sea Shepherd aktivistái között már több ízben történt kisebb-nagyobb összecsapás azóta, hogy a bálnavadászok flottája tavaly novemberben útnak indult, hogy 900 csukabálnát és 50 barázdás bálnát ejtsen el.

Az események március elején érték el tetőpontjukat, amikor a Sea Shepherd hajója, a Steve Irwin fedélzetéről vajsav-bombák landoltak a japán hajó fedélzetén, a természetvédők kapitányát, Paul Watsont találat érte, és csak golyóálló mellénye mentette meg a komoly sérüléstől. A hivatalos japán közlemény szerint két bálnavadász és a hajók védelmére kirendelt japán parti őrség két tagja megsebesült. Mivel a Steve Irwint Hollandiában jegyezték be és Ausztráliából hajózott ki, japán hivatalnokok mindkét állam nagyköveténél panaszt tettek, terrorista akciónak bélyegezve az eseményt. A Sea Shepherd részéről tagadták, hogy bárkit megsebesítettek volna. Mivel fogytán volt az üzemanyaga, a Steve Irwin néhány nappal később elhagyta a helyszínt, de addigra mintegy 500 bálna leölését akadályozták meg - mondják a környezetvédők.

Kristóf Veronika Sea Shepherd-aktivista beszámolója az eseményekről

A Sea Shepherd Steve Irwin nevű hajója 2008. március 2-án került olyan pozícióba a japán flotta hadihajó-nagyságú feldolgozó hajója, a Nisshin Maru mellett, hogy a környezetvédők be tudták vetni a "vajsav-bombákat". A vajsav-bomba, bár az emberi egészségre nem veszélyes, elviselhetetlen szagot áraszt. Bevetésének egyetlen célja az volt, hogy órákon át lehetetlenné tegye a fedélzeten a bálnák feldolgozását. A Sea Shepherd aktivistáinak leleményességét dicsérte egy síkosító folyadék felhasználása is: a gyógyszergyártásban használt anyaggal síkossá tették a japán fedélzetet, ami vízzel érintkezve csak még síkosabbá vált. A Sea Sheperd-aktivisták más anyagot nem dobáltak át a Nisshin Marura. Az akciót a Steve Irwin-on tartózkodó televízióstábok is és a Nisshin Maru személyzete is rögzítette. Tekintettel arra, hogy a tavalyi kampányban a Steve Irwin (akkor Robert Hunter) hajón dolgoztam önkéntesként, tudom, hajóinkon semmilyen fegyver nincs, ellentétben a japán bálnavadász flotta hajóival. Az akció után a bálnafeldolgozó hajóról jelezték, hogy néhányan könyök és szemfájdalomra panaszkodnak, a Steve Irwin hajóorvosának segítségét azonban nem voltak hajlandóak igénybe venni.

Öt nappal később a Nisshin Maru fedélzetén tartózkodó japán katonák tüzet nyitottak Paul Watson kapitányra, akinek csak a golyóálló mellény és egy alatta viselt érem mentette meg az életét. A töltényhüvely és a felvételek bizonyítják, hogy legalább egy japán katona célzott és tüzelt a kapitányra. A japánok két gránátot is átdobtak a Steve Irwinre, két aktivista sérülését okozva.

(Kristóf Veronika beszámolóját tartalmi változtatás nélkül közöltük - a szerk.)

Így festett a Sea Shepherd akciója a japán feldolgozóhajóról nézve

Japán barátokat keres

A tudományos célú vadászat nyújtotta kiskapuk mellett Japán más fronton is támad: évek óta komoly energiát fektet abba, hogy a bálnakérdésben közvetlenül nem érintett IWC-tagokat állítson maga mellé, illetve olyan államokat csalogasson az IWC-be, amelyek mellette szavaznának. A 2006-os éves ülésen húsz éve példátlan módon a bálnavadászok kerekedtek felül, és elfogadták a bálnák kereskedelmi célú vadászatának újbóli bevezetését indítványozó határozatot (Lásd Győztek a bálnavadászok című korábbi cikkünket). 2007-ben néhány újonnan csatlakozott állam szavazatával fordult a kocka, és az indítvány megbukott. Azóta mindkét blokk új szövetségesekért lobbizik. Közvetlenül a londoni találkozó előtt Japán 12 fejlődő ország képviselőit hívta meg Tokióba egynapos megbeszélésre, hogy együtt vitassák meg a "bálnák fenntartható felhasználásának" kérdését. A meghívottak között volt a már tag Palau és Kambodzsa, de többségben még nem IWC-tag országok: Angola, Eritrea, Kongó, Guinea, Ghána, Malawi, Tanzánia, Palau, Mikronézia, Laosz és Vanuatu.

Mint azt a japán külügyminiszer elmondta, céljuk, hogy minél több ország megértse és elfogadja a fenntartható bálnafelhasználás gondolatát, és ha jónak látják, csatlakozzanak az IWC-hez. Érvelésük szerint semmi ok arra, hogy a bálnák vadászatára másként tekintsünk, mint bármely más vadon élő állatéra abban az esetben, ha a kvóta biztosítja a bálnafajok fennmaradását. A bálnákkal kapcsolatban az érzelmek, a szentimentalizmus helyett a tudományos érveknek kell érvényesülnie - mondják.

Bálnavadászat a következő esetekben folyhat	Példa
A tiltó rendelet el nem fogadása - az ország elutasítja az IWC moratóriumát	Norvégia
Tudományos célú bálnavadászat - az ország egyoldalúan, önmaga számára kvótát szab tudományos indoklással	Japán
Őslakos jogok - az IWC az őslakos közösségek számára saját fogyasztásra engedélyezi a vadászatot	Alaszkai inuitok

"Egyél bálnát, és megmented a Földet!"

A bálnavadászat melletti érvelés egyik új frontját nyitotta meg a találkozó előtt a norvég bálnavadászati lobbi, amikor a bálnahúsipart az egyik leginkább fenntartható húsforrásnak nevezte. A High North Alliance nevet viselő szervezet egy tanulmányra hivatkozik, amelyben a különböző húsfélék termeléséhez kötődő üvegházhatású-gázkibocsátás mértékét hasonlították össze. A tanulmány szerint a bálnavadász hajók által kibocsátott szennyezés jóval alatta marad annak, ami ugyanennyi marhahús megtermelésekor keletkezik. Számításaik szerint egy kilogramm bálnahúsra 1,9 kg üvegházhatású gázkibocsátás jut, míg ugyanennyi fogyasztható marhahús megtermelésénél ez a szám 15,8 kg, a sertésénél 6,4, a csirkehúsé 4,6. A Greenpeace környezetvédő szervezet nem fogadja el a lobbitársaság érveit mondván, bár egyetért azzan, hogy az ipari méretű állattartás ökológiailag fenntarthatatlan, kihalás szélére sodródó fajoknál nem lehet szempont a gazdaságosság. "Egy faj fennmaradása sokkal fontosabb, mint az, hogy kevesebb szennyezéssel járna, ha őket ennénk meg más állatok helyett" - érvelt a Reutersnek Truls Gulowsen, a Greenpeace norvégiai szervezetének vezetője.

A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács legközelebb júniusban ülésezik a chilei Santiagóban. Ha akkor nem közelítenek egymáshoz az ellenpártok, sokan nem jósolnak hosszú jövőt a tanácsnak.