Férfias pályák - a nők helyzete a tudományban

Bár a nők felsőoktatáson belüli száma az 1950-es évek óta folyamatosan emelkedik, a tudományos intézetek munkájában jóval kisebb arányban vesznek részt, mint arra az értelmiségen belüli arányukból következtethetnénk. Az úgynevezett "ollódiagram" által leírt jelenség Magyarországra is érvényes: bár az ország sok fiatal női és férfi tehetséget képez, a nők az idő múlásával fokozatosan "elfogynak" a kutatói pályáról. Három sikeres, műszaki területen alkotó kutatónőt kérdezünk arról, befolyásolta-e pályájukat az, hogy egy hagyományosan férfiak uralta tudományterületen tevékenykednek.

Nők, diplomával a kezükben

Az elmúlt másfél évtizedben jelentős változás következett be a felsőoktatás területén: amellett, hogy megnégyszereződött a diákok száma, 1995 óta több hallgatónő vesz részt az alapképzésében, mint férfi (a nők aránya a 2004-2005-ös tanévben 59 százalék volt). Palasik Mária történész szerint a jelenség hátterében valószínűleg a jövedelmi viszonyok állnak. A középiskolából kikerülve a férfiakat sokkal inkább vonzza az azonnali pénzkereseti lehetőség, és a továbbtanulók csak jóval hosszabb távon érik utol jövedelmüket tekintve a korábban munkába állókat. Márpedig a társadalom elvárja, hogy a férfi "jól kereső" foglalkozással rendelkezzen, és ő legyen a családfenntartó.

Bár az elmúlt években még olyan területeken is emelkedett a női hallgatók aránya, amelyek eddig a férfiak fellegvárának számítottak, bizonyos értelmiségi foglalkozásokban (mérnöki, ipari területek, számítástechnika) még mindig alig találunk nőket.

Az elhelyezkedés során a diplomás nők mindig azokra a pályákra tudtak belépni, ahol kevés a fizetés, mert a férfiak egyszerűen kivonulnak a rosszul fizetett területekről. Például az általános és középiskolai tanárok között meglehetősen kevés férfit találunk, szinte csak azok vannak a pályán, akik komolyan elhivatottak. Az orvosi pályán az elnőiesedett területek (altató-, laboratóriumi-, iskola-, röntgenorvos) szintén összefüggésben vannak a keresetekkel, pontosabban az orvosnők többsége nem a hálapénzes állásokban található. A jogi diplomával rendelkezők között a legtöbb nő a bírói pályán működik. A bírók másodállást csak nagyon szűk területen vállalhatnak, fizetésük sokáig alacsony volt. Némiképp javult a helyzet, amikor az 1990-es évek közepén több lépésben rendezték a bírók fizetését, azóta itt emelkedik a férfiak aránya - mondja Palasik Mária.

Nők a tudományban

A történész szakértő szerint a diplomás nők karrierépítése jóval lassabb, mint a férfiaké. Még nehezebbnek tűnik a helyzetük, ha a tudományos kutatómunkát választják hivatásul. 2005-ben Magyarországon 31 407 kutatót regisztráltak a költségvetési intézményekhez és a versenyszférához tartozó kutatóintézetekben, valamint az egyetemeken. A nők aránya összesen 34,2 százalék volt. Az arány tudományterületenként nagyon eltérő, a társadalom- és bölcsészettudományokban a legmagasabb, míg a műszaki tudományokban a legalacsonyabb. Ám akár ilyen, akár olyan tudományterületet is vizsgálunk, a statisztikákból jól kiolvasható a közös vonás: a nők aránya a hierarchia alsóbb szintjein sokkal magasabb, mint a felsőbb szinteken. A diplomán kívül egy kutató karrierje szempontjából a fokozat megszerzése is kulcskérdés, enélkül gyakorlatilag lehetetlen az előrelépés. Magyarországon a tudományos fokozattal rendelkezők teljes létszáma 2005-ben 12 553 fő volt, és ennek már csak 19 százaléka volt nő. Ugyanezen év statisztikáiban a Magyar Tudományos Akadémia 344 tagja között 14 nőt találhattunk, ám itt azóta javulás következett be. 2007 áprilisában az MTA tisztújító közgyűlésén nyolc nőt választottak be, így az MTA tagjai között már 22 nő van, közülük 10 rendes, 12 pedig levelező tag.

Kutatók megoszlása tudományterületek szerint, 2005
Tudományterület	Kutatók összesen	Nők	Nők aránya (%)
Természettudományok	4 871	1 416	29,1
Műszaki tudományok	8 939	1 781	19,9
Orvostudomány	4 255	1 930	45,4
Agrártudomány	1 964	716	36,5
Társadalomtudományok	4 808	1 749	36,4
Bölcsészettudományok	6 570	3 139	47,8
Összesen	31 407	10 731	34,2
Forrás: Palasik-Papp 2007; KSH 2006a, OM 2005, illetve saját számítások alapján

Aki a közszférában dolgozik, az a közalkalmazotti bértábla szerint kapja a fizetését, ami természetesen nem tesz különbséget nők és férfiak között. Palasik Mária szerint ennek ellenére összességében a férfiak átlaga mégis nagyobb, ha figyelembe vesszük, hogy a vezetői posztok többségét ők töltik be. "Kevés a felelős pozícióban, döntéshozatalban lévő nő, a pályázatok többségét a férfiak nyerik, pályázati bírálóbizottságokban szinte csak férfiak ülnek. Nagyon nehéz áttörni ezeket a falakat" - mondja riportalanyunk.

A nők bruttó és nettó keresete a férfiak keresetének százalékában Magyarországon (%)
	Bruttó bér			Nettó bér
	Fizikai	Szellemi	Összes	Fizikai	Szellemi	Összes
1998	72,8	62,7	82,3	78,7	67,8	85,7
2000	73,3	60,1	80,5	78,2	64,4	83,8
2002	76,9	64,0	85,0	82,6	67,2	87,1
2004	76,8	65,4	86,3	83,5	71,3	89,4
Forrás: KSH 2006b

Okok

Vajon miért nem haladnak olyan ütemben előre a női kutatók karrierjük építésében, mint a férfiak? Miért nem tudják a tudományágakon belül képviselt arányukat a tudományos fokozattal rendelkezők, az intézményvezetők, a pályázók, a pályázati nyertesek, valamint a kuratóriumok tagjai között? Talán kevesebb az ambíció? Vagy az erős társadalmi hatások vetnek gátat, amelyek szerint a szakmai érvényesülés elsősorban a férfiak dolga? Palasik Mária szerint ez feltehetően mind igaz. A társadalom elsősorban férfiközpontú: a nők dolgozhatnak, kutathatnak, publikálhatnak, akár disszertációt is védhetnek, de ez elsősorban egyéni ambícióktól függ, a körülmények nem igazán kedveznek a női karriereknek, és a férfiak - sőt olykor még a nők is - nehezen fogadják el a női vezetőt. A munka mindennapi életben történő hagyományos megosztásából évszázadok alatt kialakult sztereotípiák, a hagyományos női és férfi szerepek modelljei ellenállnak a változásoknak. Az emberekben mintegy tudattalanul is megerősödött, hogy bizonyos iparágak és foglalkozások kifejezetten a nőknek, míg mások kifejezetten a férfiaknak valók.

Palasik Mária

Dr. Palasik Mária történész 2005-ben habilitált az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatója.

Kutatási területe a második világháború utáni magyar történelem: politika- és nőtörténet. 2002-től a WiTEC (European Association for Women in Science, Engineering and Technology) magyarországi koordinátora, 2005-től a szervezet háromtagú nemzetközi vezetőségének a tagja. Nők a tudományban témában több európai uniós projekt, így például az Unicafe vezetője.

Mindemellett - Palasik szerint - az igazi ok másban keresendő. A közelmúlt statisztikai és szociológiai felmérései azt állapították meg, hogy a nők tudományos pályafutását erősen korlátozzák a tradicionális női szerepek: az anyaság, a háztartás vezetése és a velük járó kötelezettségek, amelyeket nem lehet a család többi tagjára hárítani. A család összetartása mindig a nő feladata, és a háztartásvezetést sem könnyítik meg a munkakörülmények. A kutatói-oktatói fizetések nem teszik lehetővé azoknak a szolgáltatásoknak a megvásárlását, amelyek gyorsítják a háztartási munka elvégzését, a család ellátását - mondja.

Az érem másik oldala

A munka és a magánélet egyensúlyának megtalálása hosszú távon nagyon fontos a karrier sikeréhez és az ember elégedettségéhez. A tudomány területén ez nehéz feladat nőknek és férfiaknak egyaránt, a gyakran nem hagyományos munkaidő és az előrehaladáshoz szükséges utazások miatt. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy a családi élet egészen másként fest a nőknél és a férfiaknál. A házasságban élő tudós férfiak aránya valamennyi korosztályban igen magas, 90% körüli és igen alacsony az elváltak száma. A tudós férfiaknál, úgy tűnik, az alkotáshoz elengedhetetlen a családi háttér. Ezzel szemben a tudományos pályán lévő nők 15%-a nem ment férjhez, és a fiatalabb korosztályokban még magasabb ez az arány: a negyven év alattiak majdnem egynegyede nem kötött házasságot. Ugyanakkor a tudós nőknek a házasságai is konfliktusosabbak: 50 év felett minden korosztályban magasabb az elváltak aránya, mint a hasonló korú asszonytársaik között.

A statisztikáknál maradva, végül egy még ennél is sokkal riasztóbb adat: egy az 1980-as években készült felmérés szerint a diplomás nők 34,5%-a és a kutatónők 40,6%-a gyermektelen. Sajnos az utóbbi időben nem készült ehhez hasonló elemzés, de ha belegondolunk a puszta számok mögött rejlő társadalmi folyamatokba, elrettentő képet kapunk. Ha a tendencia folytatódik, akkor az elkövetkező évtizedekben a diplomások még kisebb hányada fog családban élni, a családban élők között is még kevesebben vállalnak gyermeket, mint eddig, és tovább nő a rétegben az elváltak aránya - mondja Palasik Mária.

A WiTEC - European Association for Women in Science, Engineering and Technology - egy nemzetközi szervezet, amelynek a Magyarország 2002 óta tagja. A magyar koordináló szervezet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. A WiTEC nemzetközi hálózatot alkot, amelyben egyetemek, kutatóintézetek, vállalatok, szervezetek és magánszemélyek arra szövetkeztek, hogy különböző módon támogassák a nők részvételét a mérnöki pályákon, a tudományos életben, különös tekintettel a műszaki tudományokra. EU-projektként indult 1988-ban, s végül olyan sikeres lett, hogy 2001-ben egyesületté alakult. Európa-szerte (részben EU-s pénzekből) koordinál projekteket, ösztöndíjakat, munkahelyi cserelehetőségeket, egyetemi gyakorlati lehetőségeket a tudományos életben, a műszaki és mérnöki pályákon, a női egyenjogúság erősítése érdekében.

A téma ismertsége

Palasik Mária szerint sem a nők esélyegyenlősége, sem a kutatás-fejlesztés fontossága nem igazán kiemelt téma manapság napjainkban a közéletben és a médiában. A kutatásban dolgozó nők és férfiak vagy egyáltalán nem ismerik a problémakört, vagy kellő információ hiányában elutasítják, illetve tagadják a létezését. Az Európai Unió, ahol egyébként az EU15-ök számait tekintve még sokkal kevesebb nő dolgozik kutatásban, mint hazánkban, az 1990-es évek eleje óta gyakran indít akcióprogramokat a nők esélyegyenlőségének megteremtésére. A kutatási keretprogramokon belül sok pénzt áldoznak nemcsak a nők kutatásba való bevonására, hanem arra is, hogy a továbblépésük feltételei létrejöjjenek. Vagyis a női kutatói pálya támogatására, családbarát munkahelyek megteremtésére, a nők számára speciális díjak és ösztöndíjak megteremtésére, a sikeres női pályák népszerűsítésére és a példaképek felkutatására.

* * *

Cikkünk dr. Palasik Máriával folytatott beszélgetésünk és az alábbi tanulmányok alapján készült:

- Palasik Mária - Papp Eszter: Nők a tudományban, áttekintés Magyarországról (2007)

- A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jelentése az élettudományok és a műszaki tudományok területén alkotó női tudósok egyetemi karrierjéről (2007)

- Európai útmutató a társadalmi nemekhez fűződő előítéletek leküzdése a műszaki és természettudományos pályákon (European Association for Women in Science, Engineering and Technology, 2006)

- A magyar nők a műszaki felsőoktatásban, a mérnöki pályán és a műszaki tudományokban a XX. században (Múltunk című folyóirat, 2003)

Cikkünk további részében három sikeres, műszaki területen alkotó kutatónőt kérdezünk arról, befolyásolta-e pályájukat az, hogy egy hagyományosan férfiak uralta tudományterületen tevékenykednek.