A kiszáradó Csád-tó - a hét műholdképe

A Szahara déli peremén, Afrikának szinte a közepén találjuk a Csád-tavat. A név maga tautológia, hiszed a "csád" szó errefelé maga is vízben gazdag területet, illetve tavat jelent. A vízfelület mintegy húszmillió ember szükségleteit elégíti ki négy határos államban: a névadó Csád mellett Niger, Nigéria és a déli parton egy szűk sávban Kamerun is rendelkezik partszakasszal.

Afrika e vidékén északon, a líbiai határ mentén a 3000 méter fölé emelkedő vulkánikus Tibeszti-hegység, délen a Csád- és a kisebb Fitri-tó terül el. A hegység és a tavak közt találjuk a Bodelé-medencét; a légkörbe itt kerül a legtöbb sivatagi por az egész bolygón. A felvételen is látható, ahogy a depresszióból (mélyebben fekvő területből) délnyugati irányba sodródó por eltakarja a felszínt.

Töltse le a felvételt feliratok nélkül, nagyobb méretben!

A Csád-tó igen sekély; átlagos vízmélysége másfél, a maximális pedig körülbelül 10 méter, emiatt kiterjedése különösen érzékeny a környezeti változásokra. A növekvő öntözés és vízkivétel miatt területe a hetvenes évektől a töredékére csökkent, nyaranta pedig majdnem ki is szárad. A nagyított képen is jól látszik, hogy az eredeti tófelület nagy része ma már nem vízfelület, hanem zöld mocsár, amelyet a Bodelé felől érkező por és homok lassan elborít. A felvételen még a kialakuló dűnék szerkezete is látható.

Északabbra, a Tibeszti-hegység vulkanikus eredetének legszebb bizonyítékai az óriás vulkáni kalderák és kisebb kráterek. A legmagasabb pont a nagyított kép délkeleti (jobb alsó) részén látható Emi Koussi-vulkán, amely 3415 méteres magasságig emelkedik.

A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele 2008. január 15-én készült.