Ősi hévforrások nyomait azonosították marsi felvételeken

Egykori hévforrások vizéből kivált anyagokat azonosítottak a vörös bolygó felszínén.

Carlton Allen és Dorothy Oehler (NASA, Johnson Űrközpont) az 55 kilométeres Vernal-krátert (é.sz. 6., k.h. 355. fok) vizsgálták a Marson, a Mars Reconnaisance Orbiter űrszonda (MRO) 28 centiméteres felbontású felvételein. A becsapódásnyom déli felén olyan alakzatok mutatkoztak, amelyek anyagáról elképzelhető, hogy egykori forróvizes oldatokból vált ki.

A megfigyelt képződmények világos árnyalatú, körülbelül 200 x 400 méteres, lapos alakzatok. Fényes és koncentrikus, teraszos rétegek alkotják a lejtőiket. Két regionális törésrendszer mentén helyezkednek le.

Megjelenésük feltűnően emlékeztet olyan ausztráliai üledékekre, amelyek hévforrásokból rakódtak le (lásd a felső képen). Néhol kisebb vízfolyásnyomok is kapcsolódnak hozzájuk, amelyeket feltehetőleg szintén a felszín alól származó, áramló közeg hozott létre (lásd az alsó képen).

Az ilyen hévforrások fontosak az esetleges marsi élet utáni nyomozás szempontjából. Egyrészt az egykor bennük áramló forróvizes oldatok az általában fagyos marsi viszonyokhoz képest kellemesen enyhe körülményeket biztosítottak, folyékony vízük és a benne oldott különféle anyagok pedig együttesen akár az élet kialakulásának is kedvezhettek. Emellett a belőlük kirakódott ásványok összecementálták az anyagot, tehát segítettek megőrizni az egykor lerakódott szemcséket.

Az alakzatok kora a felszínükön lévő kráterek sűrűsége alapján nagyságrendileg 100 millió év. Ennek megfelelően a bolygó felszínén lévő, viszonylag fiatal vulkáni jellegű képződményekhez (pontosabban vulkáni utóműködéshez) sorolhatók, ami szintén alátámasztja az elgondolást, hogy a vörös bolygó akár még napjainkban is aktív lehet.

Egy most azonosított, világos árnyalatú képződmény, amelyet ősi hévforrásból kivált ásványok (piros nyíl) alkothatnak. A fehér nyilak az egykori közeli folyásnyomokat jelzik (NASA, MRO, HiRISE, Oehler)