Fél évszázada keresett jelenséget figyeltek meg a Napon - a hét asztrofotója

A Hinode napkutató űrszonda megfigyelései révén sikerült egyértelműen azonosítani azokat a régóta keresett mágneses hullámokat, amelyek a Nap külső légkörét felforrósítják.

Csillagunk külső, ritka légköre, a napkorona millió fokos hőmérsékletű, míg az alatta lévő felszín, a fotoszféra mindössze közel 6000 fokos. Mintegy ötven éve keresik a szakemberek a magyarázatot arra, hogy egy hűvösebb felszín miként forrósíthatja fel ennyire a felette lévő tartományokat.

A leginkább elterjedt modell szerint a Nap felszínéről ún. Alfvén-hullámok révén jut energia a koronába - de ezeket a hullámokat eddig nem sikerült biztosan kimutatni. Az elmélet szerint az Alfvén-hullámok elektromosan vezető közegben terjednek, és a haladási irányukra merőlegesen mozdítják el a részecskéket. Egy rezgő húrban terjedő hullámokhoz hasonlóak, ahol az alkotórészek oldalirányban mozognak, de hosszában halad a változás - itt azonban nem szilárd anyag, hanem egymástól független töltött részecskék rezegnek. Nemrég egy földi megfigyelés-sorozat a teóriát igazolni látszott, de az adatok nem voltak eléggé biztosak és részletesek a megnyugtató bizonyításhoz.

A japán Hinode napkutató űrszondával a csillagunk felszíni tartományánál mutatkozó ún. szpikulákat vizsgálták. Ezek a Nap felszíne felett, a kromoszférában (a hűvösebb fotoszféra és a forró korona közötti tartományban) lévő, közel 1000 kilométer széles és 5-10 ezer kilométer hosszú hosszúkás alakzatok, amelyek mindössze néhány percen keresztül léteznek. Már régóta sejtik, hogy kapcsolatban állnak a felszínről felfelé áramló energiával - de viszonylag kis méretük és változékonyságuk miatt eddig nem tudták részletesen tanulmányozni őket.

A Hinode észlelései alapján most sikerült azonosítani, amint a szpikulák ide-oda "táncolnak" a kromoszférában. A horizontális mozgás a képződmények rezgéseként is felfogható, az azonosított rezgési sebesség pedig egybevág az elméleti modelleknek az Alfvén-hullámokra vonatkozó előrejelzéseivel.

A vizsgálat alapján a Nap felszínéről kiinduló hullámok által szállított teljesítmény bőségesen elegendő a korona felfűtésére. Az egyelőre nem világos, az így feljutott energia miként alakul át a részecskék hőmozgásává, és hozza létre a millió fokos hőmérsékletet. Ennek ellenére a megfigyelés fontos és régóta várt lépés Napunk működésének pontosabb megértése felé. A most azonosított hullámokban szállított energia a csillagunkból kiáramló részecskék együttese, a napszél jellemzőit is erősen befolyásolhatja.

A szálas szerkezetet létrehozó szpikulák a Nap felszínén. A kép nagyméretű változatának letöltése (SST, LMSAL, Royal Swedish Academy of Sciences)