Szaladgáló űrhajósok a Holdon és a Marson

A jövő hold- és marsutazó asztronautái a földinél gyengébb nehézségi erőtérben a séta helyett gyakrabban fognak futni, mint a bolygónkon.

A földinél gyengébb gravitációjú környezetben végzett mozgásról kevés információnk van. Érdekes tapasztalat származik a holdutazóktól: Alan Bean és Harrison Schmitt az Apolló-expedíciók után elsőként számoltak be ilyenekről. Mint az némely filmfelvételen is látható, az űrhajósok a földinél gyakrabban végeztek futó vagy szökellő mozdulatokat munkájuk közben. Erről utólag azt állították, hogy azok segítségével könnyebben tudtak közlekedni, mint a hagyományos gyaloglással.

A jelenség háttere a gyengébb gravitációs tér, ettől az űrhajós kissé nehezebben tudja előre mozgatni a testét, mivel cipőjének talpa kevésbé tapad a felszínhez. Emellett lassabban is "esik lefelé" a teste, és a kettő eredőjeként 3-5 kilométer/óra sebességű mozgáshoz már hatékonyabbak a futó mozdulatok, mint a hagyományos gyaloglás. A jelenség megtévesztő: noha az asztronauta látszólag szalad, valójában szervezete nem fogyaszt annyi energiát, mintha ugyanezt a Földön tenné.

Nemrég újabb laborkísérletekkel erősítették meg a jelenséget. Ennek keretében Christopher Carr és Dava Newman (MIT) ún. exoszkeletonok segítségével szimulálták a marsi és a holdi nehézségi erőteret. Ez a mozgássérülteknek kifejlesztett, az emberi testen kívüli váz, amelynek mechanikai szerkezetei az izmokkal azonos irányban fejtenek ki erőt, megkönnyítve a mozgást.

Megfelelő beállítás esetén ezek a "mesterséges izmok" annyival teszik könnyebbé egy személy mozgását, mintha az a holdi vagy a marsi nehézségi erőtér alatt tenné mindezt. Ilyen körülmények között végezték a teszteket, amelyek a korábbi számítások és a holdutazók tapasztalataival megegyező eredményekre utaltak. Ezek szerint a Holdon és a Marson majd gyakran jobban megéri futva, mint sétálva közlekedni.