A homoszexualitást okozó génváltozatok előnyösek is a szaporodáshoz

Számos kutató szerint a homoszexualitás, illetve az erre való hajlam hátterében részben genetikai okok állhatnak. Ám ha ez valóban így van, miként maradhatott fenn ez a szaporodás szempontjából hátrányosnak látszó eltérés az evolúció során? Olasz kutatók új eredményei egy lehetséges magyarázattal szolgálnak.

Olasz tudósok még 2004-ben 200 olyan családot vizsgáltak, ahol előfordult homoszexuális férfi családtag. Azt tapasztalták, hogy a homoszexuális férfiak anyja, anyai nagynénje és anyai nagyanyja az átlagosnál termékenyebb volt. A kutatók számos genetikai modellt felállítva próbálták megmagyarázni a tapasztaltakat, és most találtak egy megfelelő változatot.

"Kutatásaink során most először fordul elő, hogy egy modell valamennyi adatunkhoz jól illeszkedik - mondja Andrea Camperio-Ciani, a tanulmány vezető szerzője, a Padovai Egyetem evolúciópszichológusa. - "Ezek a génváltozatok szexuálisan antagonisztikus módon működnek, azaz amikor nőben fejeződnek ki, akkor növelik, amikor viszont férfiban, akkor csökkentik a termékenységet. Ez olyan jellegzetesség, amelyből az egyik nem előnyt húz a másik kárára."

Ez megmagyarázhatja az öröklött homoszexualitás látszólagos paradoxonát. Mivel a homoszexuális férfiak kisebb valószínűséggel nemzenek utódot (ha egyáltalán lesz utódjuk), mint a heteroszexuálisak, akkor - amennyiben a homoszexualitást részben valóban genetikai tényezők okozzák - miért nem tűntek el már a génállományból az erre hajlamosító faktorok? Ha azonban ugyanaz a génváltozat felelős a férfiak homoszexualitásáért, mint amelyik a nők fokozott termékenységéért, akkor a férfiak miatt bekövetkezett utódcsökkenést a kutatók szerint bőven ellensúlyozza a család nőtagjainak fokozott termékenysége.

Camperio-Ciani a LiveScience internetes folyóiratnak elmondta, hogy Richard Dawkins (az ismert evolúcióbiológus, az önző gén elmélet atyja) már rég fölvetette a nemileg antagonisztikus szelekció gondolatát, de eddig még sosem sikerült bizonyítani a létezését embereknél. Rovaroknál már rengeteg példát találtak rá, és nemrég emlősöknél (szarvasoknál) is fölfedeztek egy ilyen típusú szelekcióra utaló jellegzetességeket. (A rangsorban elől álló szarvasbikák nőstény utódai ugyanis meglehetősen sikertelennek bizonyultak felnőtt életük folyamán a szaporodásban.)

Camperio-Ciani szerint nekik sikerült kimutatniuk, hogy a nemileg antagonisztikus szelekció fajunkban is működik, és fontos szerepet tölthet be a homoszexualitás genetikai hátterének fennmaradásában.