Az emberek többsége nem megy messzire

Az emberek többsége az otthonától legfeljebb néhány kilométernyire távolodik el - derült ki egy vizsgálat során, amelynek keretében amerikai kutatók az Egyesült Államok határain túl százezer mobiltelefon-előfizető mozgását követték titokban nyomon.

A kutatás, amelyet a bostoni Northeastern University tudósai végeztek, egy sor etikai-személyiségi jogi kérdést vet fel az alkalmazott monitoring-módszerekkel kapcsolatban: ezek ugyanis az Egyesült Államokban törvényellenesnek számítanának.

Az információgyűjtés helyszíneit nem fedték fel. A vizsgálat során a mobiltelefonos lefedettséget biztosító tornyok adatait használták: a telefonhívások és sms-ek alapján követték nyomon az emberek mozgását. A kutatás második szakaszában nyomkövető szerkezettel ellátott 206 mobiltelefon tulajdonosainak mozgását figyelték egy héten át, kétóránként regisztrálva az illetők hollétét.

Az utazási szokások ismeretében hatékonyabbá lehet tenni a közlekedési rendszert, s az orvosok jobban megbecsülhetik a fertőző betegségek terjedésének útját. "Első ízben nyílt lehetőség arra, hogy objektíven figyeljük meg az emberek mozgási magatartását" - hangsúlyozta a kutatás vezetője, Barabási Albert-László fizikaprofesszor, az egyetem hálózatkutatási központjának igazgatója. A magyar származású tudós az MTA külső tagja, akit például a Mindentudás Egyeteméről ismerhet a nagyközönség.

Mint Barabási rámutatott, az idő felét a személyiségi jogi kérdéseknek szentelte. A kutatók nemcsak nem ismerték az előfizetők telefonszámát, de azt sem tudták azonosítani, hogy az illető személyek a kérdéses időben hol tartózkodtak. Ismereteik mindössze arra korlátozódtak, hogy melyik közeli mobiltelefonos tornyon keresztül bonyolították hívásaikat, maguk a telefonálók pedig néhány háztömbnyire, de akár néhány kilométerrel messzebb is tartózkodhattak. A kutatást hatmillió telefonelőfizetővel kezdték, később véletlenszerű kiválasztással számukat százezerre korlátozták, hogy garantálják a vizsgálat alanyainak az anonimitását.

A kutatás arra irányította rá a figyelmet, hogy milyen kevéssé mobilak mindennapi életvitelükben az emberek: a vizsgálat résztvevőinek háromnegyede a vizsgálat hat hónapja alatt az otthonától számított 32 kilométeres körzeten belül mozgott. Az eredmények szerint a lakosság alig 3 százaléka lép túl rendszeresen egy 200 mérföld (322 kilométer) átmérőjű körön, és kevesebb mint 1 százaléka távolodik el rendszeresen több mint ezer kilométerre.

Az emberek a hétköznapok során tehát általában ugyanazokat a megszokott, viszonylag rövid útvonalakat követték ugyanazon néhány célponthoz (például a munkahelyre vagy haza), és ezt csak esetenként fűszerezték egy-egy hosszabb úttal, például nyaralásnál. Rövid idő alatt csak igen kevesen vállalkoztak hosszabb utakra. Mindez elég nyilvánvalónak tűnik, de a mostani felmérés előtt nem tudták adatokkal is alátámasztani, hogy egy olyan komplex viselkedsében, mint az emberek mozgása, létezik egy általános mozgásmintázatot.

Barabási és munkatársai a Nature-ben számoltak be eredményeikről (González, M. C., Hidalgo, C. A. & Barabási, A.-L. Nature 453, 779-782 (2008).)