Üzemben a Phoenix mikroszkópja

A robotkar nem csak a TEGA detektornak, de a mikroszkópnak is adott anyagmintát, amelyben néhány vulkáni eredetű szemcsét találtak. Beszámolónk a NASA pénteken megtartott sajtótájékoztatójáról.

A két korábbi mintavétel helyszínét a robotkar ismét meglátogatta. Ezúttal a mélyedés falából még egy adagot kivájt a lapáttal, amitől még nagyobb rész bukkant ki a felszín alatti, korábbi cikkeinkben már bemutatott világos anyagból.

Az eddigi megfigyelések alapján ez a világos árnyalatú összetevő elterjedt lehet a területen, az ezt tartalmazó réteg minden irányban jelen volt a mintavételeknél. Pontos mibenléte még nem ismert. A legtöbb szakember szerint vízjég, de sokan a szulfátokat is elképzelhetőnek tartják. Valószínűleg a TEGA mérései fogják eldönteni a kérdést - remélhetőleg már a jövő hét elején.

A mintának a detektorba juttatására a kanál finom rezegtetése tűnik az ideális módszernek, ezentúl rendszeresen így fogják működtetni. A módszerrel nem csak a detektorba, de a mikroszkóp tárgylemezére is juttattak egy kevés anyagot, ahol egészen 2 mikrométer átmérőig képesek a szemcséket megkülönböztetni.

A megfigyelések alapján a szemcsék összetapadása a legkisebb méretskálán is jelentkezik, és elmondható róluk, hogy igen változatosnak tűnnek. Sikerült azonosítani egy kicsit koptatott kinézetű fekete, vulkáni üvegből álló szemcsét, valamint egy zöld és vörös részből összetapadt darabot. Utóbbinál a zöld részt talán a vulkáni eredetű olivinásvány alkotja, míg a vöröses részt sok apró, a felszínen lévő oxidált szemcse halmaza adja.

Minta a robotkartban (NASA, JPL, Caltech, UA)

A sztereo felszíni kamera képei alapján elkészítették a leszállóhely részterületének háromdimenziós terepmodelljét, amelyet a következő hetekben tovább bővítenek illetve pontosítanak majd. Azonban már így is jól megfigyelhetők a poligonális alakzatok által egyenetlenné alakított tájkép kb. 15-20 centiméteres magasságkülönbségei. Emellett az ereszkedés közben levált hátsó védőburkolatot is sikerült megtalálni a horizont sávjához közel látható távolabbi, 1 méternél nagyobb méretű sziklatömbök között - ugyanakkor az ejtőernyő nem azonosítható a panorámafotón

Porvihar (balra) az északi pólusapka környékén (NASA, JPL, Caltech, UA)

A meteorológiai megfigyelések során mért legmagasabb hőmérséklet -26 Celsius-fok, míg a legalacsonyabb -82 Celsius-fok volt. A térségben többnyire 14 kilométer/óra sebességű szeleket figyeltek meg, és a leszállóhelytől néhány száz kilométerre egy porvihart is azonosítottak. Feltehetőleg innen származik az a poranyag, amelynek lassú légköri mozgását sikerült lefotózni az égbolton.