Felfedték az eltérő hatású kígyómarások titkát

Spanyol kutatók vizsgálatának eredményei alapján kiderült, hogy a kígyómérget alkotó vegyületek még egyazon fajon belül is jelentős mértékben különböznek egymástól attól függően, mennyi idős és hol él a hüllő. Az eredmény közelebb vihet ahhoz, hogy kígyómaráskor az áldozatok a megfelelő ellenanyaghoz juthassanak.

A kígyómarásokat ellátó orvosok már régóta tudják, hogy akár ugyanannak a fajnak a mérge is egészen más tüneteket okozhat a megharapott áldozatoknál, és hogy a kígyóméreg-antiszérumok - noha rendkívül hasznosak lehetnek a megmart betegek kezelésében - nem mindig hatásosak. Ennek oka azonban eddig ismeretlen volt.

Spanyol kutatók nemrégiben részletesen összehasonlították ugyanazon viperaféle, a halálos marású andoki lándzsakígyó (Bothrops asper) két elszigetelt populációja mérgének egyedi fehérje-összetételét. Juan Calvete, a valenciai Orvosbiológiai Intézet tudósa munkatársaival 26 kifejlett és több mint 40 fiatal lándzsakígyót gyűjtött be Costa Rica csendes-óceáni, illetve karibi vidékéről. A két területet 1000-2000 méter magas hegyek választják el egymástól, így a kutatók számításai szerint a két kígyópopuláció legalább 5 millió éve él elszigetelten egymástól.

Korábbi tanulmányok arról számoltak be, hogy mindkét állomány marása az esetek 7%-ában halálos, ami 0,5-3%-ra csökken, ha antiszérumot adnak be a sérültnek, ám a tapasztalatok szerint a karibi vidékről származó lándzsakígyók marása erősebb vérzékenységet és szövetelhalást okoz, mint a csendes-óceáni térségből származóké. A szérum hatékonyságának ez a jelentős mértékű variabilitása arra utalt, hogy az eltérő populációk méregösszetétele különböző, mondta Calvete.

Venomika

Juan Calvete és csoportja méregmintákat fejtett le a begyűjtött kígyóktól, és megvizsgálták a fehérje-összetételüket. Az állati mérgekben lévő fehérjék összeségének vizsgálatát venomikának nevezték el a kutatók, a méreg (venom) szóból, illetve az utóbbi években megjelent genomika (a genetika állomány összeségének vizsgálata), proteomika (a teljes fehérjeállomány vizsgálata), stb. mintájára.

Calvete és munkatársai a Journal of Proteome Research című folyóiratban számolnak be eredményeikről. Ezek szerint a két populáció mérge valóban nagyon eltérő: több mint 27 olyan fehérjét találtak a kígyóméregmintákban, amelyek az adott állományra jellemzőek. Azt is megállapították, hogy még a közös fehérjék sem fordulnak elő egyforma koncentrációban. (A karibi kígyók mérgében 410%-kal több szerin-proteináz, 200%-kal több L-aminosav-oxidáz és 160%-kal több dizintegrin található, mint a csendes-óceániakéban.) Ezek a különbségek megmagyarázzák például azt, miért okoz jelentősebb vérzékenységet a karibi kígyók marása: a dizintegrin megzavarja a vérlemezkék működését és a véralvadást, a szerin-proteináz pedig serkenti a vérzést.

Kígyóméreg-antiszérum előállítása

A kígyóméreg elleni szereket hasonlóan állítják elő, mint az oltóanyagokat. Az adott kígyófajból lefejt mérget kis mennyiségben állatokba - például juhokba vagy lovakba - injektálják. A méreg hatására az állatokban keletkező antitesteket összegyűjtik, és olyan szérumot készítenek belőle, amelyet be lehet adni azoknak az embereknek, akiket a kérdéses kígyó mart meg. A szérumban lévő antitestek hozzákötődnek a méreg toxikus alkotórészeihez, inaktiválják azokat, s ezzel megakadályozzák a további károkozást az emberi szervezetben.

Mivel a kígyómérgek között hatalmas különbségek vannak, a sikertelen kezeléseket gyakran annak tulajdonították, hogy nem a megfelelő fajra kifejlesztett antiszérumot adták be. A mostani kutatási eredmények fényében azonban egyre világosabb, hogy sokszor még az azonos fajú, de eltérő helyen élő kígyópopulációkra is "finomhangolni" kell az ellenmérgeket.

A kutatók határozott eltéréseket találtak a fiatal és a kifejlett kígyókból lefejt méreg összetételében is. Egy lehetséges magyarázat szerint az eltérés oka ezek eltérő táplálkozásában keresendő. A fiatalok inkább változó testhőmérsékletű békákat és gyíkokat zsákmányolnak, míg az idősebbek állandó testhőmérsékletű emlősöket.

Calvete reméli, hogy a különböző kígyópopulációk mérgének összetételében kimutatott jelentős eltérés segíti majd a kígyóméreg-antiszérumok célzott, adott területre irányuló kifejlesztését, és ezzel életeket menthetnek meg.