Egyelőre nem támogatják a szén-dioxid föld alatti tárolását Magyarországon

Új technológiák előretörését hozhatják az ember által levegőbe bocsátott szén-dioxid mennyiségének csökkentésére irányuló világméretű törekvések. Mint ahogy arról előző összeállításainkban olvashattak, ezek közül egyre több figyelmet kap a szén-dioxid befogásának és föld alatti tárolásának elképzelése. Számos európai országban, így hazánkban is széles körben vizsgálják a megoldás létjogosultságát, ám a kutatások még gyerekcipőben járnak. Cikksorozatunk harmadik, befejező részében összegyűjtöttük a különféle magyar intézményeknél most formálódó vélekedéseket a kérdésről.

Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI), a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem e témakörben elkészült közös tanulmánya szerint* - amely elsősorban a földtudományi vonatkozásokat vizsgálta - Magyarország geológiai adottságai alapján rendkívül kedvező helyzetben van a szén-dioxid föld alatti elhelyezése szempontjából. A tényleges megvalósuláshoz azonban további részletes kutatásokra, a még nyitott környezetvédelmi és technológiai kérdések pontos tisztázására, valamint megfelelő jogi és gazdasági környezetre lenne szükség. Az ELGI szakemberei a technológia (angolul Carbon Capture and Storage, CCS) jelentőségét abban látják, hogy (környezetvédelmi szempontból) esetleg biztosíthatná az átmenetet a jelenlegi fosszilis energiahordozókon alapuló és a jövőbeni, szénszegény energiafajták között. A tanulmányban közzétett becslésből az is kiderül, hogy a jelenlegi nagyipari kibocsátók teljes éves szén-dioxid termelésének geológiai elhelyezése esetén hány évig lenne elegendő az elméletileg lehetséges hazai tárolókapacitás (lásd a lenti táblázatban).

Kormányzati szinten a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium illetékes a kérdésben. Az [origo] megkeresésére Gottfried Mónika, a Klímavédelmi és Energiaosztály munkatársa elmondta: "Magyarország elfogadja, hogy a kibocsátás-csökkentési kötelezettségek megvalósítása érdekében szükség lehet a CCS-technológia bevezetésére és annak egységes, közösségi szintű szabályozására. Tekintettel azonban arra, hogy a CCS-technológiának a környezetre gyakorolt hatása terén még nincsenek értékelhető eredmények, Magyarország a technológia teljes folyamatára vonatkozóan megfogalmazza fenntartásait." A szakértő nagyon fontosnak véli az Európai Unióban tervezett ipari méretű demonstrációs projektek során szerzett tapasztalatok nyomon követését. Arra a kérdésünkre, hogy támogatná-e a kormány az ipari kezdeményezéseket, azt válaszolta, hogy hivatalosan még nem tudnak arról, hogy Magyarországon valaki tervezné a technológia megvalósítását. "Piaci alapon jelenleg még csak támogatással együtt képzelhető el ilyen jellegű beruházás, az említett fenntartások miatt azonban a kormány nem tervezi a technológia pénzügyi támogatását."

Elvi maximális tárolókapacitás
Tároló típusa	Széndioxid-tárolókapacitás (millió tonna)	Évek száma
Mély sósvizes formációk	25 000	806
Szénhidrogénmezők	469	15
Szenes rétegek	717	24

Hasonlóan óvatos véleményt fogalmazott meg az [origo]-nak a technológia kiforratlanságáról Kardos Péter, az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület éghajlatvédelmi szakértője. "A technológia jelenleg még nagyon kezdetleges, igazi, működő projekt csak elvétve található, a néhány mintaprojekt Európában és az Egyesült Királyságban jelentős csúszásban van. Ha valóban el akarjuk kerülni az éghajlatváltozás katasztrofális hatásait, kérdésesnek tűnik, érdemes-e szerephez juttatni egy olyan technológiát, amely még csak kezdeti formában áll rendelkezésünkre." Kardos Péter szintén ellenérvként említette a nagyon magas beruházási költségeket, továbbá azt a tényt, hogy a leválasztás számottevő hatásfokromlást okoz az erőművekben, amely fokozza a szénfelhasználást is. Mindezek jelentősen megdrágítanák a villamosenergiát.

A magyarországi helyzettel kapcsolatban Kardos utalt a sok tisztázatlan környezet- és természetvédelmi, jogi és gazdasági kérdésre is, s végül így összegezte az Energiaklub álláspontját: "Miután a CCS a szénalapú energiaelőállításhoz kapcsolódik, nem lehet része egy fenntartható energiarendszernek. A legoptimistább esetben is csak arra lehet használni, hogy az emberiség egy kis időt nyerjen az energiatermelés "széntelenítése" alatt. Az eddigi számok ismeretében egyre inkább az körvonalazódik, hogy a CCS szerepe csupán marginális marad. A ráfordítani kívánt erőforrásokat, pénzt az Energia Klub véleménye szerint azokba a már jól vizsgázott és bizonyított eszközökbe kellene fektetni - mint például az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások elterjesztése -, amelyek hozzájárulnak a fenntartható energiatermelés és felhasználás megvalósításához is."

Azon a néhány helyen a világon, ahol már megvalósítottak föld alatti széndioxid-elhelyezést, a tevékenység többnyire valamely nagy olajipari vállalathoz kötődik, ezért megkérdeztük a MOL álláspontját is az ügyben. Mint kiderült, a MOL vezetése a szén-dioxid kérdéskör keretében mérlegeli a CCS-technológiát is. "A MOL elkötelezett a fenntartható fejlődés mellett, és a kvótaárak által okozott gazdasági környezetváltozásra is reagálnia kell a cégnek" - mondta az [origo]-nak Kubus Péter, a MOL Kutatás & Termelés Divízió, Felszíni Technológiai Tervezés vezető mérnöke.

A cég K+F vizsgálatot indított, amely megpróbálja felmérni a tárolásra alkalmas földtani képződményeket. Mint Kubus Péter elmondta, a három lehetséges tárolási forma közül széntelepekbe, illetve a sósvizes rétegekbe való sajtolási megoldásoknak van a legkevesebb esélye, mert ezekkel kapcsolatban a MOL-nak sem pontos ismeretei, sem megfelelő eszközei nincsenek. Ám kimerült olaj- és gázmezőkből bőséges kínálat áll a cég rendelkezésére. "A MOL megfelelő ismeretekkel rendelkezik ezek gáztárolási-kapcitásáról, záróképességéről és a korábban ott folytatott munka részleteiről. Ezek az ismeretek azért fontosak, mert a régi, felhagyott kutakat szakszerűen le kell zárni, majd új, a célnak megfelelő kutakat kell fúrni, végül monitoringrendszert kell kiépíteni, máskülönben a végleges elhelyezésre besajtolt szén-dioxid kiszökését kockáztathatnánk. Jelenlegi vizsgálatainkban elsősorban a saját létesítményeinkben történő szén-dioxid leválasztásában gondolkodunk, amelyet cseppfolyós állapotban történő csővezetéki szállítás után, egy leművelt földalatti szénhidrogén-telepbe sajtolnánk" - magyarázta Kubus Péter. A gazdaságosságot firtató kérdésekre azt válaszolta, hogy a CCS-technológia rendkívül drága, kifejezetten nagy például a füstgázból való leválasztás költsége. "A technológia alkalmas lehet a klímaváltozás hatásainak csökkentésére, viszont a hatalmas önköltséget a jelenlegi kvótaárak nem fedezik" - mondta.

Magyarország éves üvegházhatású gázkibocsátása a 2006-os adatok szerint 78,6 Mt szén-dioxid egyenérték volt, és az előrejelzések alapján 2012-re sem fogja meghaladni a 97,2 Mt-t. Ez jóval alatta marad a Kiotói Jegyzőkönyv aláírásával önként magunkra vállalt kibocsátási értékeknek, másfelől elgondolkodtató, hogy Kioto óta számos más, jövőbeli gazdasági kérdést is érintő megállapodás született. Az Európai Tanács például tavaly márciusban következtetéseket fogadott el az üvegházhatású gázok összeurópai szintű kibocsátásának 20%-os visszafogásáról (1990-es szinthez képest), illetve a jelenleg is működő széndioxid-kereskedelem rendszerének felülvizsgálatáról. Eszerint az iparvállalatok csak egy bizonyos határig bocsáthatják ki ingyen a szén-dioxidot, az azon túl kieregetett gáz után már fizetniük kell. Jelenleg még csak 27,55 euróba, ám az előrejelzések szerint 2013 után már 40-50 euróba is kerülhet egy tonna kibocsátott szén-dioxid, és nem elképzelhetetlen, hogy 2020 után ez az összeg akár a 100 eurót is meghaladhatja. Nem véletlen, hogy mindenki keresi a kibocsátás csökkentésének lehetőségét.

* Az ipari tevékenységből származó szén-dioxid hosszú távú elhelyezésének lehetőségei Magyarországon című tanulmány, Fancsik Tamás, Török Kálmán, Törökné Sinka Mariann; Szabó Csaba; Lenkey László (ELGI, ELTE, MTA-ELTE)