Baleset miatt áll az orosz Bajkál-expedíció, nem volt rekord

Baleset miatt felfüggesztették a Bajkál-tavat mélytengeri tengeralattjárókkal feltáró orosz expedíciót, vezetői pedig visszavonták korábbi közlésüket, amely szerint elérték a tó legmélyebb pontját, és ezzel megdöntötték az édesvízi merülés világrekordját.

A szibériai Bajkál az egyik legkevésbé ismert tó a világon. Feltárására kétévesre tervezett orosz expedíció indult, amelyben a szovjet gyártmányú Mir-1 és a Mir-2 minitengeralattjárókat használják. Július 30-án, szerdán helyi idő szerint délben a Mir-2 merülés közben összeütközött az expedíció központjaként szolgáló Metropolita úszóplatformmal, és megsérült a hajtóműve. Javítása legalább egy napig tart, a kutatómunka ezért egyelőre leáll, de valószínűleg még a héten folytatódik - közölték az expedíció vezetői.

Egy nappal korábban az orosz állami tévécsatornák élő adásban tudósítottak róla, hogy a két tengeralattjáró elérte a tó legmélyebb, tengerszint alatt 1680 méterre fekvő pontját, és ezzel merülésrekordot állítottak fel. A pezsgődurrogtatás után felbukkantak a Mir-ek, a legénység visszatért a Metropolitára, az expedíciót vezető Artur Csilingarov pedig bejelentette, hogy a tengeralattjárók csak 1580 méterre merültek, így mégsem sikerült megdönteni az 1637 méteres édesvízi merülésrekordot, amelyet évekkel korábban állított fel egy orosz tengeralattjáró ugyancsak a Bajkál-tóban.

Az, hogy a tó mélyebb lenne, mint korábban tudtuk, nem elképzelhetetlen, a Bajkál ugyanis egy szeizmikusan aktív zónában fekszik, feneke a földkéreg mozgásai miatt süllyed. A tó kialakulásának kezdete 45 millió évvel ezelőttre tehető, amikor az Indiai-lemez ékként behatolt az Ázsiai-lemezbe. Ennek következtében vetődések alakultak ki, nagy kőzettömegek csaknem párhuzamosan beszakadtak vagy lesüllyedtek. Árkos törés következett be, és végül évmilliók alatt kialakult a Bajkál-tó 636 km hosszú és 80 km széles medencéje, amely ma sincs nyugalomban: a törés mentén új kéreganyag emelkedik fel és nyomódik oldalra, az árok folyamatosan szélesedik, és ezzel növekszik a tó medencéje.

A Bajkál a 31,5 ezer négyzetkilométeres vízfelületével a kanadai-amerikai határon fekvő Felső-tó után a második legnagyobb felszínű tó a világon, viszont a legmélyebb és a legidősebb. Bolygónk édesvízkészletének ötöde hullámzik benne. A tóban élő csaknem 2500 növény- és állatfaj fele sehol máshol nem fordul elő.

A háromfős legénységgel irányított tengeralattjárókat az elmúlt héten bocsátották először a víz alá egy kutatóhajóról. Az expedíció végéig összesen 160 merülést hajtanak végre az 1984-ben készült Mirek, amelyeket már 35 expedícióban használtak. Az akár hat kilométeres mélységben is bevethető tengeralattjárókkal tárták fel egyebek között a Titanic 3700 méter mélyen fekvő roncsát. Az expedíciót Artur Csilingarov sarkkutató, orosz parlamenti képviselő irányítja. Ő vezette tavaly augusztusban az északi-sarki expedíciót, amelynek során a két szovjet gyártmányú mini tengeralattjáró orosz zászlót helyezett el a Jeges-tenger fenekén annak jeleként, hogy Oroszország igényt tart a sarki jégpáncél alatti kontinentális talapzatra és a benne rejlő ásványkincsekre.

Az expedíció egyben kincsvadászat is, mert a legenda szerint a polgárháború idején a tóba süllyedt az úgynevezett Kolcsak-arany egy része, mintegy 600 kilónyi arannyal teli ládák. Ha a Kolcsak-arany legendája nem is lenne igaz, az valószínű, hogy a hajdan a Bajkálon túli aranybányákból származó, vízi után Oroszország nyugati részére száltított nemesfémből sok kerühetett a tó fenekére a viharokban elsüllyedt hajók révén.