Az érzékelés tréfája - emberek, akik nemcsak látják, hanem hallják is a képeket

A szinesztézia jelensége - amikor több érzék egymásba fonódik, azaz valamely érzékszerv által keltett benyomás akaratlanul aktivál egy másik érzetet - régóta ismert. Kaliforniai kutatók most egy új formáját fedezték föl ennek az idegrendszeri eltérésnek, amikor az ábrák hangérzetet keltenek az agyban.

A hallási szinesztézia előnyei

Saenz a Caltech kognitív képességekkel és viselkedésbiológiával foglalkozó professzorával, Christof Kochhal közösen dolgozott ki egy egyszerű kísérletet. Ebben összehasonlították a négy hallási szinesztéziás és az átlagos emberekből válogatott kontrollcsoport tagjainak teljesítményét.

A kísérletben vizuális Morse-kódhoz hasonló, ritmikus mintázatú villanásokat használtak. Egymás után két mintát játszottak le, és a vizsgálatban résztvevőknek el kellett dönteniük, hogy a két villanássorozat azonos-e vagy sem.

Normális esetben ezeket könnyebb megkülönböztetni hanggal (sípolások), mint látással (villogások), ezért a kutatók feltételezték, hogy a szinesztéziások előnyben vannak, hiszen a néma felvillanásoknál is hangokat hallanak.

A kutatók várakozása beigazolódott. A két csoport teljesen egyformán teljesített, amikor a felvillanásokat hangok kísérték, de a hang nélküli villanássorozatoknál a szinesztéziások sokkal jobb eredményt értek el: az esetek több mint 75 százalékában jól válaszoltak, szemben a kontrollcsoport nagyjából 50 százalékos eredményével.

Saenz és Koch úgy véli, a népesség 1 százaléka lehet hallási szinesztéziás. A szinesztézia e típusának okáról azt gondolják, hogy az agy a hallókérgén át továbbítja a vizuálisan érzékelt információt azért, hogy így egyfajta előrejelzést hozzon létre a kapcsolódó hangról.

Ez az átalakítás a szinesztéziásoknál azután tényleges hangérzetet kelt, talán azért, mert erősebb, mint a normális kapcsolódásoknál. A pontos okok kiderítésére Saenz agytérképezési kísérletekbe kezdett.

A szinesztézia fajtái

A szinesztézia az előzőekben már említett fajtája (valamely írásjegy - szín) mellett előfordulhat még, hogy valaki számokhoz, a hét napjaihoz vagy az év hónapjaihoz különféle személyiségeket rendel, vagy az, hogy számokhoz, az év hónapjaihoz és/vagy a hét napjaihoz a tér egyes helyeit párosítja (így például van akinek "1980" térben is jókora távolságra lehet "1990"-től). Ez utóbbinak olyan változata is lehetséges, amikor valaki az évet háromdimenziós formában jeleníti meg, egy térképhez hasonlóan.

A több érzekletet egybeolvasztó metaforákat (pl. "keserű szél" vagy "csípős nevetés") is gyakran nevezik szinesztéziásnak, de az igazi, idegrendszeri alapokon nyugvó szinesztézia mindig akaratlanul zajlik le az észlelő személy tudatában. A szinesztézia az esetek többségében öröklődik (az átörökítés módja még nem teljesen tisztázott), de előfordulhat különféle drogok hatása alatt is, illetve szélütés, vakság vagy süketség következményeként.

A szinesztézia utóbbi eseteit "járulékos szinesztézia" névvel szokták illetni, elkülönítendő őket azoktól az esetektől, amikor a jelenség veleszületett. A járulékos formákban inkább csak a hang - látvány, tapintás - hallás párosítások fordulnak elő jellemzően, viszont nincsenek jelen azok a formák, amikor például a különféle írásjegyekhez társíthatóak az egyes élmények.

A szinesztézia jelenségét aktívan kutatták az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején, a huszadik század nagy részében azonban hanyagolták a kutatók; a tudományos érdeklődés csak nemrég támadt fel ismét. Sok művész esetében is megfigyelhető a jelenség - sokan a kreatív munka során aktívan is hasznosítják ezt a képességüket - mások pedig, akik nem rendelkeznek vele, művészi eszközökkel próbálják meg érzékeltetni a nagyközönség számára, hogy milyen lehet szinesztéziásként érzékelni a körülöttünk lévő világot.