Az északi sarkvidék, az Arktisz tengereinek nagy részét télen-nyáron jégtakaró borítja. A jég kiterjedése az évszakoknak megfelelően változik, a legkisebb a hosszú sarki nappal végén, szeptember közepén jelentkezik. Az amerikai Hó- és Jég Adatközpont (NSIDC) szerint ez a minimum idén szeptember 12-én következett be. A jégtakaró kiterjedése ekkor nagyobb volt, mint a tavalyi rekordminimum idején, azonban voltak olyan tengerrészletek, amelyeket tavaly szeptemberben jég borított, idén pedig nem. A jobb oldali képen a fehér terület a jég idei legkisebb kiterjedését, míg a narancssárga vonal a sokévi átlagos jégborítás határát mutatja.
A legjelentősebb különbség a tavalyi állapothoz képest, hogy idén nemcsak a Kanada északi partjainál húzódó Északnyugati-, de a Közép-Szibériától északra vezető Északkeleti-átjáró is megnyílt. Ezáltal a sarki jégsapka elvesztette összeköttetését mind Amerikával, mind pedig Eurázsiával - a szárazfölddel már csak Grönland, illetve a kisebb szigetek partjainál érintkezik. Az Északnyugati-átjáró tavaly is megnyílt, idén azonban a jégmentes rész szélessége itt lényegesen kisebb volt. A lenti valós színes felvételen az Északkeleti-átjáró legkeskenyebb részét láthatjuk, változó vastagságú felhő- és ködréteg alatt.
(A felvétel kiterjedése 750x500 kilométer)
Az infravörös tartományában készült kompozitképen azonban - ahol a jég és hó élénkvörös, míg a felhőzet fehér és halványnarancs színekben látszik - már felsejlik a parti hómező és az úszójég közti rés.
(A felvétel kiterjedése 750x500 kilométer)
Töltse le a képet feliratok nélkül, nagyobb méretben!
A sarki jégtakaró mostantól áprilisig hízik, a jövő évi sarki nappal idején pedig majd újra fogyni kezd. Mivel az Északi-sark körüli jégsapka túlnyomó része úszójég, elolvadása alig befolyásolja a világtenger szintjét.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele szeptember 13-án készült.