Alkonyodik a Phoenix leszállóhelyén

A Phoenix-szonda eredetileg kijelölt, augusztus 26-ig tartó küldetése befejeződött, a programot azonban szeptember 30-ig meghosszabbították. A küldetés közeledő végét jelzi, hogy már naplementét is látott a szonda, emellett egyre több fagy képződik rajta éjszakánként. Ugyanekkor az egyenlítő közelében dolgozó Opportunity sikeresen kimászott a Viktória-kráterből, és a síkságon dolgozik tovább.

A küldetés 88. marsi napján (sol) a Stone Soup (Kőleves) névre keresztelt feltárásban a robotkar nagyobb mélységet ért el, mint korábban bárhol. A szondától északnyugatra lévő árokban függőlegesen 18 centiméterig sikerült leásni, ami körülbelül háromszor mélyebb, mint a korábbi legmélyebb.

Az innen származó anyagmintát a későbbiekben a MECA detektorban fogják elemezni. Elképzelhető, hogy az új minta különbözik az eddigiektől, ugyanis két poligonális alakzat közötti mélyedésből származik. Az ásás könnyű kivitelezése alapján itt nem mutatkozott vízjég cementálta kemény réteg - ellentétben a korábbi helyszínekkel. A Snow White mélyedésnél 5-6 centiméterrel a felszín alatt volt a jég, és a szonda alatt lévő, tisztára fújt, kemény felület is közel ennyivel mutatkozik a törmelék alatt.

Az ehhez hasonló poligonális szerkezetekben a Földön is inhomogén a jég eloszlása, ami az adott poligon típusától, illetve fejlődési állapotától is erősen függ. Gyakori, hogy a sokszögletű alakzatok határán jégékek találhatók, de ennek az ellentéte is megfigyelhető, amikor kiszáradt térség választja el a szomszédos formákat. A szakemberek még két további mintavételt és elemzést terveznek a Phoenix működése alatt.

A fenti, eddigi legmélyebb ásásnyomból kiemelt minta a MECA nedveskémiai laborba került, és már zajlik az elemzése. A Stone Soup nevű mélyedésből körülbelül 50 köbcentiméter, nagyobb rögöket is tartalmazó törmeléket emelt ki a Phoenix, és ebből szórt mintát a mini laboratóriumba. A szakemberek arra kíváncsiak, különbözik-e a mélyebben lévő anyag, a korábbi, a felszín alatt néhány centiméterre lévőtől. Az is kérdés, mennyire tér el a most nyert törmelék az első két mintától, amelyek a poligonális alakzatok belső részéből származnak, ellentétben a jelenlegivel, amely két poligon közötti zónából került ki.

A hideg és energiaínséges tél közeledtét a szonda mellett, illetve a rajta kiváló fagyborítás is jelzi. Amikor a nap során csillagunk a legalacsonyabban jár a horizont felett, világos ármyalatú, dér jellegű anyag, kifagyott vízjég-kristályok jelennek meg a környéken. Az alacsony hőmérsékletű légkör ugyanis kevesebb vízgőzt tud gáz halmazállapotban megtartani, és a többlet jégként kiválik a felszínen.

Forrás: NASA/JPL-Caltech/University of Arizona/Texas A&M University

A mellékelt felvétel a szélmérő alatti felületen mutatja a fagy halmozódását augusztus 15-én, helyi időben 12:54 és másnap hajnali 2:34 között. Jól látszik, hogy az éjszaka leghidegebb részében, amikor a Nap legalacsonyabban jár az égen, apró foltokban kezd a légköri vízpára kicsapódni a szondára. Amint a Nap délelőtt magasara emelkedik, melegszik a légkör, és a kifagyott vízjég fokozatosan elszublimál. Utóbbi folyamat a következő időszakban egyre lassabb lesz, mivel csökken a Nap delelési magassága - és idővel a fagytakaró nappal is megmarad a területen.

A felvételek készítésekor egyébként a szélmérő 5 méter/másodperc sebességű áramlást érzékelt északkeleti irányból. A kifagyott anyag viselkedésének elemzése segítséget nyújt a Mars körüli pályáról készített felvételek értelmezésében, amelyek a pólussapka és a fagytakaró évszakos változásait mutatják a magasból.

A Phoenix augusztus 21-én, a 86. marsi napon tudta megfigyelni az első naplementét, eddig ugyanis csillagunk a helyi sarki nyár idején körbejárt az égen, és sosem bukott a horizont alá. Az alábbi felvétel a 90. marsi nap hajnalán, éjfél után 51 perccel mutatja a napfelkeltét, amely a rövid, 75 perces éjszakai sötétséget követte.

Napkelte a 90. marsi napon a Phoenix sztereókamerájával (NASA/JPL-Caltech/University of Arizona/Texas A&M University)

Egy földi év után ismét a síkságon az Opportunity

Nemrég az egyenlítőhöz sokkal közelebb dolgozó Opportunity rovernél is történtek események. Az elmúlt egy évet a szonda a Viktória-kráterben töltötte, azonban nemrég megindult felfelé a belső lejtőn. A kráterben végzett mérések eddigi eredményi alapján a területen található üledékeknek a megvizsgált, a felszínhez közeli, 6 méter vastag része főleg szél által lerakott anyagból áll, amelyet később a szemcsék közti repedéseket átjáró víz is átalakított. Mindezek közben a Marsa Reconnaisance Orbiter-szonda (MRO) a bolygó körül keringve sok felvételt rögzített a területről, amelyek az Opportunity eredményeivel összevetve remélhetőleg kirajzolják a síkság ősi viszonyait.

Az Opportunity visszatekint a kráterbe, ahova még 2007. szeptember 11-én kezdte meg az ereszkedést (NASA, JPL, Caltech)

Az Opportunity augusztus 28-án, küldetésének 1634. marsi napján jutott ki a kráter peremére, ahonnan visszatekintve rögzítette a fenti képet. A szonday küldetésének majdnem a felét a 800 méter átmérőjű becsapódásnyom vizsgálatával töltötte, ahol a lehetőségekhez képest minden vizsgálatot elvégzett. A síkságon újabb munka kezdődik: korábban a felszínen található sziklatömbökből csak néhányat tanulmányozott, főleg amelyek az útjába estek - most azonban sokkal több kődarab és hematitgolyó szisztematikus elemzését tervezik a kutatók. A szonda bal első kerekénél jelentkezett elektronikus probléma ellenére "korához képest" jó állapotban van, és ha a helyzet nem romlik tovább, hosszú munka vár még rá.