Fájdalommal szült a Neander-völgyi nő is

A szélesebb szülőcsatorna és a modern emberével megegyező születési fejtérfogat ellenére a Neander-völgyi anya hasonló fájdalmakat élhetett át a szülés folyamán, mint a mai nők - erre az eredményre jutottak svájci kutatók, miután számítógéppel szimuláltak egy negyvenezer évvel ezelőtti szülést.

A észak-kaukázusi Mezmajszkaja-barlangban meglepően jó állapotban megtalált Neander-völgyi újszülött csontvázát száznegyvenegy darabból rekonstruálták a zürichi egyetem antropológusai. A vizsgálat szerint a magzatnak a mai csecsemőkéhez hasonlóan 400 köbcentiméter térfogatú feje, ellenben sokkal erőteljesebb testfelépítése lehetett születése idején. A szülés folyamatának leképezéséhez egy 1930-ban talált Neander-völgyi nő medencéjét vették alapul. A számítógépes rekonstrukció kimutatta, hogy a Neander-völgyi anyának ugyan jóval szélesebb volt a medencéje és a szülőcsatornája, mint a mai nőké, de a magzat arcrésze is robusztusabb volt, ezért a szülés hasonló fájdalommal járhatott, mint a ma emberénél. A kutatók szerint a 400 köbcentiméteres fej evolúciós születési korlátot jelent, amely nem léphető át egy kétlábon járó anyánál.

A mezmajszkajai csecsemő mellett további Neander-völgyi gyermekek csontvázát is szemügyre vettek a vizsgálatok során, hogy kiderítsék, miként változott a gyermeki fejlődés során az agy mérete. Az 1-4 éves Neander-völgyiek agya gyorsabban nőtt, mint a Homo sapiensé. Az eddigi feltevések szerint a gyors növekedés következménye a rövidebb élettartam és a nagyobb halandóság volt. Mivel azonban a Neander-völgyieknél nagyobb térfogatot ért el felnőttkorra az agy (akár 1600-1700 köbcentimétert, szemben a mai ember 1300 köbcentiméteres agyával), növekedésének időtartama valójában mindkét emberfajnál azonos.

A Neander-völgyiek születésének rekonstrukciója alapján arra lehet következtetni, hogy a Neander-völgyi anyának sem volt könnyebb a szülés, mint a mai nőknek. A számítógépes rekonstrukcióhoz az oroszországi Mezmajszkaja-barlangban talált Neander-völgyi újszülött és az izraeli Tabun-barlangban talált felnőtt nő ősmaradványait használták fel a kutatók

A nagy agy kihatással volt az élet más történéseire is, mint a terhesség, a nemi érés vagy a várható élettartam. A gyors agynövekedéshez a fejlődő Neander-völgyi gyermeknek több energiára és táplálékra volt szüksége, mint a Homo sapiens gyerekeinek. Ezt csak olyan anyák elégíthették ki, akik maguk is gyermekeikhez hasonló, robusztusabb alkattal rendelkeztek. Ez az első gyermek megszületését is későbbre tolta ki.

A Neander-völgyi ember egyedfejlődése vélhetően ugyanolyan lassú volt, mint a mai modern emberé, állapították meg a tudósok. "Ami a születést, az agy fejlődését és az élettörténetünket illeti, meglepően hasonlóak vagyunk egymáshoz" - állítja Marcia Ponce de León antropológus a Proceedings of the National Academy of Sciences szakfolyóiratban megjelent tanulmányban.

Két külön faj

A ma élő összes ember ugyanazon fajhoz (Homo sapiens sapiens, modern ember) tartozik. A Neander-völgyi embert (amelyet régebben "ősemberként" vagy "unokatestvéreinkként" említettek) a szakemberek többsége már nem a Homo sapiens egyik kihalt csoportjaként, hanem önálló fajként tekinti (Homo neanderthalensis). A Neander-völgyiek néhány százezer évvel ezelőtt éltek Európa-szerte és Nyugat-Ázsiában, de mintegy 30 ezer éve kihaltak. Noha az ősmaradványok és a régészeti leletek alapján meglehetősen sokat tudunk a fiziológiájukról és a társadalmi életükről, hirtelen eltűnésük a mai napig rejtély.