Megfejtették az óriásméhek mexikói hullámzását

Az indiai óriásméh "vibrálásának" jelensége - amikor több száz vagy több ezer méh löki potrohát az égnek a másodperc törtrésze alatt, és olyan hullámzás fut végig a kaptáron, amilyet a szurkolók mutatnak be a focimeccseken - régóta ismert. Az okáról azonban semmit nem tudtak a kutatók - eddig.

A Dél-Ázsiában honos indiai óriásméh (Apis dorsata), mintegy 2,5 centiméteres hosszával jóval nagyobb a nálunk élő rokonánál, a mézelő méhnél (Apis mellifera). Az óriásméhek egyetlen lépből álló fészkekben laknak a szabadban. Kedvelt fészkelőhelyeik - ahol több száz kolóniából álló csoportok is kialakulhatnak - a fák, a sziklák és az emberi épületek. Ezeket a helyeket több éven át is használhatják. A méheknek sikerült a dolgozóikat úgy beosztaniuk, hogy egyaránt el tudják látni a gyűjtögetés és a védelem feladatait.

A méhek fő védelmi célja az, hogy fészkelőhelyeiket menedékké alakítsák a kolónia tagjainak, és egyúttal elrettentő hellyé a potenciális ragadozók számára. Azért, hogy a ragadozó nagy árat fizessen, ha közel merészkedik a fészekhez, és hatékonyan, a legkisebb veszteséggel megvédhessék a kolónia erőforrásait, az óriásméheknél többféle védekező viselkedés is kialakult az evolúció folyamán: agresszív és "szelíd" taktikát is alkalmaznak.

Gerald Kastberger és munkatársai a Grazi Egyetemről, a londoni Kew Gardensben dolgozó kollégáikkal közösen vizsgálták az óriásméhek vibráló viselkedését. Ők állapították meg, hogy nagyon emlékeztet a mexikói labdarúgó világbajnokságon divatba jött szurkolói hullámzásra. A szakemberek már korábban is gyanították, hogy a vibrálást a ragadozók - főként a cirkáló darazsak (Vespa spp.) - megpillantása váltja ki. A rendkívül koordinált reakcióhoz a kolónia több száz vagy ezer tagja áll "csatasorba", és mutatja be a társadalmon belüli figyelemreméltóan gyors kommunikációt, amely egyedülálló az állatvilágban.

A PLoS ONE folyóirat múlt heti számában megjelent tanulmányból kiderül, hogy a vibrálás vagy hullámzó mozgás a "szelíd" védekező taktika egyik válfaja. A méhek így űzik el a ragadozó lódarazsakat, és kényszerítik őket arra, hogy a fészektől távolabb, a szabadban portyázó, repülő méhekre vadásszanak, és ne a fészekből éppen kirepülő, gyűjtögető rovarokra.

Óriásméh-kolónia

Amikor az óriásméh-kolónia "hullámzásba" kezd, annak két potenciális címzettje van. Egyrészt a fészekbeli társak, amelyek úgy koordinálják a mozgásukat, hogy részt vehessenek a vibrálásban, valamint ettől izgatottá és éberré válnak. Másrészt a potenciális ragadozók, így a darazsak, illetve az emlősök, amelyeknek azt üzeni, hogy jobb lesz távol tartaniuk magukat. A kutatók úgy gondolják, hogy a ragadozók viselkedését befolyásolja a vibrálás dinamikus vizuális jelzése.

A kutatók megállapították, hogy a lódarazsak reagálnak a vibrálásra. Elkerülő viselkedést mutatnak, amely szoros összefüggést mutat a vibrálás időtartamával. A nagymértékű hullámzás elrettenti a darazsakat a fészek közeléből (különösen, ha 50 centiméternél közelebb merészkedtek a fészekhez). A kisebb mértékű vibrálás pedig megzavarja a túl közel repülő darazsakat. A ragadozóknak mindenképpen meg kell változtatniuk a vadászstratégiájukat, és el kell menniük a fészektől, hogy a szabadban repülő méhekből zsákmányoljanak.

A vibrálás további tanulmányozása választ adhat a társas rendszerek biológiájának több fontos kérdésére is, amilyen például a kooperáció, a munkamegosztás vagy a társas döntéshozás. Újabb eredmények születhetnek a társas kommunikáció és a társas védekezés kérdéskörében is.