Tényleg az anyánkat vesszük feleségül - új, magyar eredmények a szexuális bevésődésről

Magyar kutatók egy rangos brit tudományos folyóiratban újabb bizonyítékot adtak arra, hogy a nők lehetőleg az apjukra, a férfiak az anyjukra hasonlító arcfelépítésű partnert választanak társnak hosszú távra. Az eredmények alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a párválasztást - számos egyéb tényező mellett - egy gyermekkorban lezajló tanulási folyamat, a szexuális bevésődés irányítja.

A Pécsi Egyetem Pszichológiai Intézetében már régóta vizsgálják, mi határozza meg a férfiak és a nők párválasztását. Korábbi külföldi és magyar tanulmányokban pozitív összefüggéseket találtak a párok tagjainak társadalmi és gazdasági helyzete, intellektuális képességei, iskolázottsága, személyiségjegyei, fizikai vonzereje, valamint az antropometriai (a személy fizikai méreteire vonatkozó) adatok tekintetében - mondta el az [origo]-nak a Pécsi Egyetemen folyó kutatásokat vezető Bereczkei Tamás professzor.

Az emberek szívesebben választják barátnak vagy párnak a megjelenés, személyiség és viselkedés (azaz a fenotípus) terén hasonló vonásokkal rendelkező egyéneket, ezek ugyanis bizonyos mértékig utalnak a genetikai hasonlóságra is. Kísérletileg bebizonyították, hogy mind az emberek, mind az állatok képesek fölismerni a genetikai hasonlóságot a szaglásra és a látásra támaszkodva.

Az etológusok régóta állítják, hogy a szülői jellegzetességekről szerzett korai, imprintingszerű benyomások jelentős szerepet játszanak a későbbi párválasztásban. Állatoknál korábban azt is kimutatták, hogy az utódok elsősorban az ellenkező nemű szülők jellemzőit tanulják meg. Olyan kísérletekben, ahol madarakat és emlősöket más fajú szülők neveltek föl, a fiókák, illetve kölykök később az őket fölnevelő élőlényekhez hasonló, és nem saját fajukhoz tartozó szexuális partnert választottak.

Szexuális imprinting a párválasztásban

Számos korábbi tanulmány állítja, hogy a szexuális bevésődéssel (imprintinggel) kapcsolatos pszichológiai mechanizmusok nagy valószínűséggel befolyásolják az emberek párválasztását. Számítógépes grafikus módszerrel fölfedezték, hogy az "idősebb" (30 feletti) szülők leánygyermekei jobban vonzódnak az idősebb arcokhoz, mint a fiatalabb szülők gyermekei, és hogy a férfiak női arcok iránti preferenciáját az édesanyjuk és nem az édesapjuk kora befolyásolja a hosszú távú párkapcsolatoknál.

Szexuális imprinting

A szexuális imprintinget, azaz a szexuális jellegű bevésődést először állatokkal folytatott kísérletekben írták le. A fiatal egyed életének korai szakaszában fokozatosan megtanulja rokonai (főleg ellentétes nemű szülőjének) megjelenését, kinézetét, ezt a képet elraktározza a memóriájában, majd szexuális érését követően ezt a modellt használja fel a megfelelő partner kiválasztásánál. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy ez a folyamat az embernél is működik (egyes feltételezések szerint a gyermek 6-8 éves koráig, de ez még megerősítésre szorul), persze elvegyülve azokkal az egyéb értékelési mechanizmusokkal, amelyek fajunk párválasztását jellemzik.

Bereczkei professzor és kollégája, Gyuris Petra egyik korábbi kísérletsorozatában több mint 300, családtagokról és kontrollszemélyekről készült arcképet kellett összehasonlítaniuk a találomra kiválasztott, a fényképeken szereplő embereket nem ismerő kísérleti alanyoknak. Az eredmény szerint a résztvevők a véletlenszerű ráhibázásánál jóval nagyobb gyakorisággal társították a feleségekről és az anyósaikról készült fényképeket.

Nem csak az arc, a tapasztalat is számít

Forrás: [origo]

Egy statisztikai elemzés során azt is feltárták, hogy azok a férfiak, akik több törődést kaptak gyermekkorukban az anyjuktól, inkább választanak hozzá hasonló párt, mint azok, akiknek rosszabb volt a kapcsolatuk édesanyjukkal. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a korai gyerekkor egy érzékeny szakaszában szerzett benyomások alakítják a későbbi párválasztási preferenciát, mégpedig az ellenkező nemű szülő megfigyelt tulajdonságai révén.

Hasonló összefüggést találtak azokban a családokban is, ahol a lányok és az őket örökbefogadó apák éltek együtt. (A vizsgált esetekben a gyermekeket általában egyéves koruk előtt fogadták örökbe.) A képeket elbíráló kísérleti alanyok jelentős hasonlóságot találtak a lányok férjének és a nem biológiai apjuk arcvonásai között, s ezt az összefüggést a gyerekkori apa-lánya kapcsolat milyensége befolyásolta. Ha gyermekkorban jó volt az apa lánya kapcsolat, akkor a későbbi partner jobban hasonlított a mostohaapára, mint a kevésbé bensőséges kapcsolatban élő családoknál. Az örökbefogadó családoknál megfigyelt eredmények tehát arra utalnak, hogy egy tanulási folyamat, a szexuális bevésődés (imprinting) és nem egy genetikailag megszabott észlelési és megfeleltetési mechanizmus (fenotípusos illesztés) a felelős a hasonlóságon alapuló párválasztásért.

Számítógépes arcelemzés - újabb bizonyítékok

A pécsi kutatók mostani, a Proceedings of the Royal Society B szakfolyóiratban megjelent tanulmánya figyelemreméltó eredményeket közöl, és még közvetlenebb bizonyítékokkal támasztja alá az imprintinggel összefüggő párválasztás elméletét. Hajnal Gábor és Hegedűs Gábor fiatal pszichológusok egy számítógépes technikát alkalmazva lemérték az egyes arcterületeket. Ezekből arc-arányokat képeztek (pl. orrhossz/archossz, szájszélesség/arcszélesség, lásd a lenti ábrát), majd ezeket hasonlították össze a családtagok között. Megállapították, hogy a hosszú távú kapcsolatban élő partnerek arca meglepő hasonlóságokat mutat a milliméter törtrészének pontosságával lemért arcvonások tekintetében. Sőt, megfeleléseket találtak egy-egy kísérleti személy ellentétes nemű szülőjének (tehát a fiatal nő apjának vagy a fiatal férfi anyjának) és partnerének az arcméretei között is.

Arcarányábra

Ezek a vizsgálatok egyértelműen valószínűsítik, hogy a felnövő gyermek a szüleiről vett mintát is felhasználja, amikor felnőtt korában párt keres. Bereczkei Tamás ugyanakkor az [origo]-nak hangsúlyozta, hogy a szülővel való hasonlóság csak egyik eleme a párválasztási kritériumoknak. A párválasztás - ezt mindennapi életünkben éppúgy tapasztaljuk, mint a tudományos kísérletek eredményeként - hallatlanul komplex jelenség. Számos tényező játszik benne szerepet: életkor, szépség, státusz, intelligencia, humorérzék, hogy csak néhányat említsünk. A hasonlóság csupán egy ezek közül, de kétségkívül létezik, sőt esetenként kiemelt jelentőséget kap. Erre már Sigmund Freud is rájött, aki híres Ödipusz-komplexus elméletében azt állította, hogy a fiúgyerek bensőséges, sőt egy ideig szexuális jellegű kapcsolatban áll az anyjával. Ez nem marad hatás nélkül a későbbi életére sem, és talán a párválasztását is befolyásolja. Ezt a freudi hipotézist sikerült most alátámasztani a modern tudomány eszközeivel.