Feltérképezték a Vénusz perzselő szeleit

Az európai Venus Express űrszonda új megfigyelései alapján minden korábbinál részletesebb, térbeli felmérés készült a Vénusz légkörének eltérő magasságú tartományaiban jelentkező szelekről. 

Földünk belső bolygószomszédját, a Vénuszt a miénknél közel százszor nagyobb tömegű és sűrűbb légkör burkolja. A főleg szén-dioxidból álló atmoszféra erős üvegházhatás révén mintegy 450 Celsius-fokkal emeli a felszíni hőmérsékletet. A sűrű atmoszféra összetett áramlásainak megértésében az európai Venus Express-szonda hozta a legtöbb felismerést az elmúlt időszakban.

Az űreszköz képes a különböző hullámhosszakon a légkör eltérő magasságú rétegeiben zajló áramlásokat feltérképezni, és ennek segítségével lehetőség nyílik a gáz mozgásának térbeli rekonstrukciójára. Az elmúlt időszak méréseiből összeállították az eddigi legrészletesebb modellt, amely a légköri gázok mozgását három dimenzióban mutatja.

Az optikai és az infravörös tartományban üzemelő VIRTIS detektorral elsősorban a felszín felett 45 és 70 kilométer magasság között zajló légáramlások vizsgálhatók. Ennek keretében az elmúlt időszakban az egész déli félteke felett feltérképezték a szeleket és légörvényeket, több száz felhő mozgását egyenként követve. Ennek révén elkészítették a térben és időben eddigi legrészletesebb leírást a Vénusz légkörében zajló mozgásokról.

A munka során a felszín felett 66 kilométer magasan 625, emellett 61 kilométer magasan 662, továbbá 45 és 47 kilométer közötti magasságban 932 felhő mozgását követték. A megfigyeléseket mind a bolygó nappali, mind az éjszakai oldalán több hónapon keresztül végezték.

Az eredmények alapján az egyenlítő és az 55 fokos földrajzi szélesség között a szélsebesség jelentősen változik a magassággal: a 66 kilométer magasan mérhető 370 kilométer/órás szélsebesség 45-47 kilométeres magasságig ereszkedve 210 kilométer/órára csökken. Ugyanakkor a sarkokhoz 65 fokos földrajzi szélességnél közelebb egy nagy örvény alakzat húzódik, amelyben a szélsebesség a magasságtól függetlenül alakul, és az örvény közepén majdnem nullára csökken.

A VIRTIS detektor felvételeiből összeállított animáció. Az éjszakai oldalra (fent) vonatkozó mérések az 1,74 mikrométeres hullámhosszon készültek, és a 45-47 kilométer közötti magasságú felhőket mutatják, míg a nappali oldal (lent) felvételei 980 és 350 nanométeres hullámhosszakon készültek, amelyek a 61 és 66 kilométeres magasságban lévő felhőket mutatják (ESA/VIRTIS/INAF-IASF/Obs. de Paris-LESIA/ Universidad del País Vasco (R.Hueso))

Kiderült továbbá, hogy a szélsebesség erősen függ a helyi időtől, azaz a Nap látszólagos magasságától a kérdéses pontról nézve. A mérések alapján a délutáni és esti szelek lényegesen erősebbek a délelőttieknél valamint reggelieknél. Mindezek felett a szélsebesség változásában egy ma még ismeretlen eredetű, közel 5 napos periódus is megjelenik.

A most azonosított szelek helyzete a légkörben (R. Hueso (Universidad del País Vasco))