Az afrikai környezetvédelemmel folgalkozó, nairobi székhelyű icipe kutatóközpont és a francia Institut de Recherche pour le Développement (IRD - Kutatóközpont a Fejlődésért) intézet szakemberei azért fogtak a jelenlegi kutatásokba, mert ott, ahol a növénytermesztők a rovarkártevőknek ellenálló, genetikailag módosított homoki vagy tehénbab termesztését tervezik, nagy területeken él a tehénbab vad rokona (Vigna unguiculata var. spontanea).
Rovarbeporzók esetében a szakemberek - elsőként a hasonló kutatások során - rádiós nyomkövetést alkalmaztak a Xylocopa flavorufa fadongó mozgási útvonalának meghatározására és annak kiderítésére, mekkora szerepet játszik a rovar a nagy távolságú pollenszállításban. "A méhek akár a fészküktől hat kilométernyire lévő virágokat is fölkereshetik. A teljes repülési följegyzések alapján, amelyekben szerepelnek a méhek által látogatott vad és termesztett növénypopulációk is, azt a következtetést vontuk le, hogy a méhek elősegíthetik a génáramlást, és potenciálisan lehetővé tehetik, hogy a transzgének több kilométer távolságba szökjenek" - magyarázta eredményeiket Remy S. Pasquet, az icipe kutatója.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált kutatási eredmény megerősíti azt a széleskörűen elterjedt nézetet, amely szerint - noha a pollen néhány száz méternél nagyobb eltávolodásának kicsi a valószínűsége - elkerülhetetlen a genetikailag módosított anyag (transzgén) átszökése a vadon élő tehénborsó rokonra, amennyiben génmódosított tehénborsót ültetnek Afrika Szaharától délre fekvő vidékeire.
Az ökoszisztémában okozott egyensúlyi zavarokon túl a gének természetben való elterjedésétől leginkább azért tartanak sokan, mert tönkreteszi a természetes génállományt, előnytelen módon változtathatja meg a vadon élő fajok génkészletét, s például a gyomirtók elleni teljes ellenállás fejlődhet ki a növényeknél.