A sáskát még 1989-ben egy borneói falu lakója mutatta meg Datuk Chan Chew Lun malajziai amatőr természetbúvárnak.
Az egyedet Lun később a londoni Természettudományi Múzeumnak ajándékozta, s csak ebben a hónapban derült ki róla teljes bizonyossággal, hogy valójában a Földön élő leghosszabb azonosított rovar. Philip Bragg, aki a Zootaxa nevű szaklap oldalain számolt be felfedezéséről, Phobaeticus chani-nak ("Chan megabotjának") keresztelte el a fajt. A rovarból eddig mindössze három - két hím és egy nőstény - példányt találtak a malajziai Sabah tartományban.
Csúcsdöntő
Az eddigi csúcsot szintén egy botsáska tartotta, az új faj azonban több mint egy centiméterrel hosszabb a Malajziában és Indonéziában honos Phobaeticus serratipes nevű botsáskánál. A lábait nem számítva a Phobaeticus chani 35,7 centiméres, így ebben a versenyben is lekörözi (2,9 centimérettel) az eddigi leghosszabb testű rovart, a Phobaeticus kirbyi-t. Az említett korábbi két rekorder-egyed több mint száz éven át számított csúcstartónak a rovarok világában, így érthető, hogy a felfedezés hatalmas meglepetés volt a rovarkutatók számára.
George Beccaloni, a londoni Természettudományi Múzeum botsáskarészlegének vezetője a rekorder nősténnyel
A botsáskák (Phasmatodea) az állatvilág legtehetségesebb rejtőzködői közé tartoznak - botra, faágra, levelekre vagy épp zuzmókra hasonlító színük és formájuk szinte lehetetlenné teszi, hogy a ragadozók észrevegyék őket a fák ágai között. Ha a rejtőzködés mégsem járt sikerrel, a botsáska köpködni kezdi a betolakodót. Mintegy 3000 fajukat ismerjük, de számos azonosítatlan fajuk él eredeti élőhelyén, bújik meg a múzeumok rovargyűjteményeiben. A botsáskák a világ minden részén megtalálhatók, ám a legtöbb faj a trópusokon honos.