Víz táplálhatja az Enceladus gejzírjeit

A Szaturnusz Enceladus holdján megfigyelhető gejzírszerű kitörések nagy sebessége, illetve működésük folyamatos jellege arra utal, hogy felszín alatti víz táplálja őket. 

Mint arról korábban beszámoltunk, a Szaturnusz Enceladus holdjának felszínén, a déli sarkvidék "Tigriskarmolásoknak" nevezett területén lévő repedésekből gejzírjellegű kitörések keretében vízgőz és vízjégszilánkok repülnek ki az űrbe. A folyamat közreműködik a bolygó E-gyűrűjének kialakításában, illetve anyagának utánpótlásában.

A kitöréseket magyarázó modelleket két nagy csoportba sorolták. Az egyik szerint a kitöréseket a jégpáncél repedéseinek az árapályhatás miatt fellépő mozgása és belső súrlódása hozza létre, a másik alapján a felszín alatti folyékony víz robbanásszerű párolgása táplálja őket.

Candice Hansen (JPL) és kollégái a távozó anyag mozgási sebességét tanulmányozták. Számításaik szerint az anyagsugarakat a megfigyelt 0,6 kilométer/másodperc körüli sebességre csak robbanásszerű hevességgel párolgó folyékony víz gyorsíthatja fel - azaz szerintük víz lehet a felszín alatt.

A folyékony víz nélküli modell szerint a repedések belső fala az árapály-feszültségek miatt súrlódik, ami hőt, vízgőzt és jégszilánkokat termel, amelyek kirepülnek az űrbe. Amikor a hold a bolygótól távol jár, és a repedések összezáródnak, a gejzírek aktivitásának átmenetileg szünetelnie kellene. A Cassini-űrszonda által 2005 és 2007 folyamán készített megfigyelések azonban ellentétes tendenciáta utalnak. Eszerint nagyságrendileg kétszer sűrűbb anyagsugarakat lövell ki a hold, amikor a repedéseknek a modell szerint záródniuk kellett volna.

Fantáziarajz a gejzírek kitöréseiről, háttérben a Cassini-szondával (Karl Kofoed, Drexel Hill, Pennsylvania)

Egy másik megközelítés a kirepülő jégszemcsék méretét vizsgálta, és kialakulásuk körülményeit próbálta rekonstruálni. Az anyagsugarakban lévő szemcsék mérete is azzal az elgondolással egyeztethető össze a legjobban, amely szerint folyékony vízből származó gőzben kondenzálódnak ki a megfigyelt jégkristályok.

Az elmúlt időszakban egyre több olyan elgondolást publikáltak, amelyek a folyékony vizes modellnek kedveztek - ennek kedveznek a fenti modellek is. Ha valóban víz van az Enceladus belsejében, akkor ez gyakoribb lehet a jégholdak belsejében, mint korábban feltételezték. Így gyakoribbak lehetnek azok a környezetek is, ahol az élet keletkezését megelőző kémiai fejlődésre sor kerülhetett, vagy esetleg egyszerű élőlények is kialakultak.

Az Enceladus gejzírjei. Animáció az anyagsugarak helyzetéről a Cassini 2007. október 24-én végzett megfigyelései alapján, amikor a kilövellések látszólag a Zéta Orionis nevű csillag előtt haladtak el, időnként lecsökkentve annak fényét (NASA, JPL, SSI)