Hatszáz évente jöhetnek nagy cunamik

2004. december 26-án egy cunami több mint 280 ezer embert ölt meg az Indiai-óceán körüli térségben. Korábbi nagy cunamiknak nincs nyoma az érintett országok néhány száz éves írott történelmében. A Nature nemrég két geológuscsoport kutatási eredményeit közölte: hajdani óriáscunamik nyomait tárták fel Thaiföldön és Szumátrán.

A 2004-es cunami hatalmas hullámai rengeteg homokot raktak le a szárazföldön. Thaiföldön, Phukettől 125 kilométerre északra, Phra Thong szigetén a 20 méter magas hullámok 2 kilométeres mélységben hatoltak be a füves síkságra. A sziget nyugati felét homokkal borította az ár. A geológusok olyan terepet kerestek vizsgálataikhoz, ahol az általában 5-20 centiméter vastag homokréteg háborítatlanul megmaradt.

A szakemberek kisebb kiemelkedések közti nedves, mocsaras mélyedésekben vizsgálódtak. Itt a homoküledék szerves anyagokat is tartalmaz, ez teszi lehetővé a mélyebb rétegek korának meghatározását. 150 ponton ástak le, korábbi cunamik homoküledékét keresve, és 20 kutatógödörben találtak további vizsgálatra érdemes nyomokat.

A cunami

A szökőár vagy japán elnevezéssel cunami (cu: óriás, nami: hullám) leggyakoribb kiváltó oka egy tenger alatti földrengés, ritkábban vulkánkitörés miatti tengerrengés. Ennek hatására gyűrű alakú, alacsony (kis amplitúdójú) hullám keletkezik, amely nagy - akár 800 kilométeres óránkénti sebességgel - terjed tova a nyílt óceánon. Mivel két szomszédos hullámhegy között igen nagy a távolság, és a partokhoz érve a hullám tengerfenékkel érintkező része a hirtelen megnövekedett súrlódás miatt lelassul, az érkező víztömeg felmagasodik, majd rázúdul a partvidékre, jókora pusztítást okozva ezzel a szárazföldön.

Kiderült, hogy a mocsaras területek mintegy 2500 éve alakultak ki (az időpontot növényi és kagylómaradványok elemzésével állapították meg). A homoklerakódás szervesanyag-tartalmát radiokarbon eljárással meghatározva azonosítottak egy nagy cunamit, amely az 1300-1450 időszakban pusztíthatott. Feltártak egy másik réteget is, amelynek korát még nem tudni pontosan, de i.e. 395 - i.sz. 1450 közé helyezik. Thaiföldön ezeken felül feltártak 2200 éves, cunamira utaló maradványokat is.

Vízzel borított terület Szumátra szigetén 2004-ben

Szumátrán, Acehben, a legészakibb tartományban a hullámok magassága elérte a 35 métert 2004-ben. A kiemelkedések közötti mocsaras síkságon itt is homokot rakott le a szárazföldre 1,8 kilométer mélységben behatoló árhullám. A kutatók két korábbi nagy cunami nyomait fedezték fel. Az egyik korát az 1290-1400-es évekre teszik, ez ugyanaz a cunami lehetett, amelynek a nyomát Thaiföldön az 1300-1450-es évekre tették. Szumátrán azonosítottak a 780-900-es évekből származó maradványokat is.

Több százezer halott 2004 karácsonyán

2004. december 26-án földrengés és ezt követően cunami pusztított a délkelet-ázsiai térségben. Az áldozatok száma az indonéz hatóságok szerint majdnem elérte a 300 ezer főt. Mint később kiderült, a pusztító erejű hullámokat egy hatalmas, a tengerfenék alatt hirtelen bekövetkező kéregmozgás váltotta ki. Ezen a helyen a hirtelen felszabaduló feszültség hatására az Indiai-kőzetlemez nagyjából tizenöt métert mozgott Indonézia irányába, a Burmai-mikrolemez alá tolódva. Ez a folyamat indította útjára a környező partokat elöntő tengerár nagy erejű hullámait.

A felszabaduló hatalmas energia meglökte a környező víztömeget, aminek következtében szökőár alakult ki. Az első hullám az Indiai-óceánon végigvonulva egy órán belül elérte Indonéziát és Thaiföldet. Négy óra múlva megérkezett India és Srí Lanka partjaihoz, de pusztított Afrika keleti partvidékén is.

Thaiföldön nem találták cunami nyomát ebből az időből, de a nagy bizonytalansággal egyelőre i.e.395. és i.sz. 1450 közé helyezett rétegről pontos kormeghatározás elvégzése után még kiderülhet, hogy egyidős a szumátrai réteggel.

Nagy cunamik hatszáz évente?

2004-ben évszázadok alatt felgyűlt feszültségek szabadultak fel néhány perc alatt (lásd második keretes írásunkat). A Thaiföldön és Szumátrán kimutatott, mintegy 600 évvel ezelőtti cunami lehetett az utolsó nagy pusztítás a 2004-es esemény előtt.

A több méter magas vízfal elmosta a part menti településeket

A fentiek alapján úgy tűnik, mintha óriásicunamik nagyjából 600 évente lépnének fel. Igaz, a kevés adatból csak némi merészséggel lehet ilyen következtetést levonni, és érdemes lenne a kutatásokat kiterjeszteni az Indiai-óceán összes partvidékére - mondják a geológusok, akik szerint a kutatásnak gyakorlati jelentősége is van: ha valóban csak 600 évenként következik be nagy cunami, akkor újra kell gondolni a régióban a városi és parti létesítmények tervezését. A lakosság úgy gondolhatja, hogy több előnnyel jár a part közelében való letelepedés, mint a sok generáció múlva visszatérő nagy cunami kockázatától tartani. Egy ennyire ritkán jelentkező természeti jelenség esetén feleslegesnek tűnhet a riasztórendszer is.

A cunamik azonban nem mind hatalmasak, a kisebbek gyakrabban következnek be, tehát ezek jelzésében hasznos lesz az épülő riasztórendszer. Ráadásul a nagy események bekövetkeztének időpontja is megváltozhat, hiszen végső soron kiszámíthatatlan földrengésekről van szó.

Indonéziát érte el leghamarabb az árhullám pusztítása