A Lunar Orbiter-szonda az emberes holdraszállást megelőzően, az 1960-es években indított amerikai űrszonda-sorozat volt, amelynek öt tagja a korábbinál nagyobb felbontással, részletesebben térképezte fel égi kísérőnket. Az 1966-67 között működött űreszközök fő feladata az emberes holdraszállások potenciális helyszíneinek fotózása volt.
Az ekkor rögzített felvételeket az 1980-as években digitalizálták, hogy elektronikus adatbázisok formájában is hozzáférhetők legyenek. A program azonban anyagi okokból idővel leállt, és csak napjainkban fejeződött be.
A NASA így az elmúlt héten jelentette be, hogy a LOIRP (Lunar Orbiter Image Recovery Project) nevű program keretében az immár 42 éves felvételek mindegyike digitális formátumú archiválására került. A képek nemcsak egyszerűbben hozzáférhetők, hanem a modern képjavítási eljárásoknak megfelelően valamivel javult is a minőségük.
Nézzen meg néhány felújított fotót!
A digitalizált felvételeken nagyon sok érdekes holdfelszíni képződmény tanulmányozható, és mivel nagy területeket tekintenek át, az égitest felszíni folyamatainak rekonstruálásához is komoly segítséget nyújtanak. Az érdeklődők a moonvews.com honlapon böngészhetnek a felvételek között.
A 93 kilométeres Copernicus-kráter lapos szögből fotózva (NASA)
Bár az adatok régiek, a szakemberek szerint még ma is sok új információ nyerhető belőlük. Napjainkban nemcsak a távol-keleti államok, de az ESA és a NASA figyelme is újra a Hold felé fordult. Ennek megfelelően a következő évek kutatóprogramjai során is felhasználhatók lesznek a most nyilvánosságra hozott újrafeldolgozott adatok, amelyeken ideális esetben olyan, a Hold felszínén bekövetkezett változások is kimutathatók, amelyek az 1960-as évek vége óta történtek.
Kisfilm az új amerikai Hold-programról (NASA)