A nagytestű delfinek hatalmas, csapdába esett csapatát három nappal ezelőtt a levegőből fedezték fel az Ausztráliához tartozó Tasmánia egyik nyugati, kietlen partszakaszán - akkor még közel a felük életben volt.
A mentést nehezítette, hogy a partot hatalmas sziklatömbök borítják, amelyek súlyos sebeket ejtettek a delfinek testén. A helyi állatvédelmi szakembereknek és őket segítő önkénteseknek végül a 187-ből 32 állatot sikerült megmentenie, azt a kisebb csoportot, amelyek bajba került társaik hangjait követve úsztak a sekély, part menti vizekre - ismertette az eredményt a helyi vízügyi minisztérium munkatársa.
Az évnek ebben a szakaszában nem ritka a cetek tömeges halála a vonulási útvonaluk mentén található tasmán és ausztrál partokon. Legutóbb egy hete adtunk hírt róla, hogy szintén Tasmánián 64 szintén hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfin vetődött partra. A megmentettek közül ötre műholdas nyomjelzőt szereltek, s amikor a jeladó szerint a nyílt tengerre kiérve az állatok egy nagyobb, csapathoz csatlakoztak, először bizonyosodott be, hogy a delfinmentők munkája nem hiábavaló.
Annak magyarázata, miért vetik partra magukat tömegesen egyes cetfajok, még ismeretlen a biológusok előtt. Lehetséges, hogy a sekély vízben elveszítik navigációs készségüket, mások szerint a tengerekben egyre fokozódó zajszennyezés zavarja meg az állatokat, de általános az a felfogás is, amely szerint ezek az igen intelligens, érzékeny emlősök tömeges öngyilkosságot hajtanak végre. Tény, hogy a mintegy 80 cetfaj közül tíz veti magát partra rendszeresen - olykor több százával - és ugyanennyi ritkábban. Leggyakrabban közülük is a fogascetekhez tartozó fajok, mint például az ámbráscetek vagy épp a hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfinek.