Fokozatosan tolódott oldalra a lepényhalak szeme
Ajánlat: Súlyos lepényhal-csapás az evolúcióelmélet ellenfeleire
Egy fiatal amerikai kutató fölfedezései újabb komoly csapást mérnek a kreacionista tanokra, egyúttal megoldanak egy olyan evolúciós rejtélyt, amely annak idején még Darwint is zavarba ejtette. Három újra megvizsgált ősmaradvány igazolja, hogy a lepényhalak szeme fokozatosan tolódott egy oldalra az idők során. Az ilyen átmeneti alakok erősítik leginkább az evolúció elméletét.
Matt Friedman a bécsi Természettudományi Múzeumban kutatott a régi fosszíliák között, amikor rábukkant a Heteronectes chaneti névre keresztelt fajra. Miután gyenge savval kezelte a kőzetet és föltárta a benne rejlő fosszíliát, egyértelművé vált, hogy új fajról van szó, mégpedig egy olyanról, amelynek kifejezetten aszimmetrikus a koponyája.
Az ősi lepényhalakkal kapcsolatos új felismerések Londonban folytatódtak. Friedman komputer tomográf (CT) segítségével elemezte az Amphistium nembe tartozó halnak azt a két példányát, amelyet az itteni Természettudományi Múzeumban őriznek. Noha a paleontológusok már korábban észrevették, hogy ezek a leletek "lepényhalszerűek", eddig azt gondolták, hogy eredetileg szimmetrikusak voltak, és a fosszilizáció folyamán torzultak el. Friedman CT-s képei azonban azt mutatták, hogy az Amphistium aszimmetriájának mértéke mindkét példány esetében ugyanolyan, ami arra utal, hogy nem későbbi torzulásnak köszönhető.
A felfedezés azon értékes ősmaradványok sorát gyarapítja, amelyek a legkomolyabb bizonyítékokat szolgáltatják az élővilág fokozatos fejlődése, illetve az evolúcióelmélet mellett. Egyben újabb ellenérvet jelentenek a kreacionizmus, azaz a "tudományos teremtéstan" elméletével szemben.
Halból kétéltű
Ajánlat: Halból kétéltű - újabb evolúciós részletek a szárazföldek meghódításáról
Amerikai kutatók munkája idén először nyújtott részletes bepillantást a Tiktaalik roseae koponyájának belső felépítésébe. Ez a 375 millió éves ősmaradvány fontos átmenetet képez azon az evolúciós úton, amelynek folyamán a halak szárazföldi gerincesekké alakultak. A kis híján három méter hosszú, éles fogakkal felfegyverzett, krokodiléra hasonlító fejű, lapított testű ragadozó, a Tiktaalik anatómiája és életmódja átmenetet képvisel a halak és a szárazföldi állatok között. Az ősmaradványt 2006-ban írták le, de akkor nem tudtak beszámolni a fej belső felépítéséről, mert a fosszília e részei még a kőzetbe voltak ágyazódva.
Az idén ősszel leírt új vizsgálat eredményei megerősítik, hogy a vízi életmódról a szárazföldire való fokozatos áttérés sokkal több változást követelt meg, mint egyszerűen a végtagok evolúcióját.