Az India déli részén, a Nyugati-Ghatok hegyvidékén honos bíborbékát (Nasikabatrachus sahyadrensis) csupán néhány éve, 2003-ban fedezte föl dr. Sathyabhama Das Biju, a Delhi Egyetem biológusa.
A felfedezés híre akkor igazi szenzáció volt, kiderült ugyanis, a bíborbéka olyannyira különbözik más békafajoktól, hogy külön rendszertani családba sorolható. Korábban a biológusok 4800 békafaj 29 családját különböztették meg, s a tudomány történetében azt megelőzően legutóbb 1926-ban azonosítottak új családot a békák (Anura) rendjében.
Dr. Biju 2008 nyarán ismét sikerrel járt, amikor munkatársaival sikerült filmfelvételt készítenie a különös állatról. Mivel a bíborbéka az ideje nagy részét a földfelszín alatt tölti, ahol akár 4 méteres mélységbe is leássa magát termeszek után kutatva, látványa igazi ritkaságnak számít. Csupán a monszun idején jön a felszínre a párzási időszakban, a lenti felvételen is nászpárt keresve tör előre, s közben csipogásával igyekszik felhívni magára a figyelmet.
A bíborbékának hét centiméter hosszú, széles, duzzadt teste
és vakondokhoz hasonló, hegyes feje van
Ajánlat: A világ tíz legfurább kétéltűje
A bíborbéka legközelebbi rokonai a Madagaszkárhoz közel fekvő Seychelle-szigeteken élnek. A faj felfedezésének így geológiai jelentősége is volt: a kőzetek és ősmaradványok mellett ez is bizonyítja, hogy mintegy 65 millió évvel ezelőtt még földrajzi kapcsolat állt fönn India és a Seychelle-szigetek között, ami az Indiai-óceán medencéjének tágulásával szűnt meg.