Bridget Stutchbury, a torontói egyetem kutatója és munkatársai tizennégy erdei fülemülerigóra (Hylocichla mustelina) és húsz bíborfecskére (Progne subis) szereltek fel mindössze 1,2 grammot nyomó úgynevezett geolokátorokat. "A kistermetű énekesmadarak vándorlásait nagyobb eszközökkel, mint például GPS-adóvevőkkel nem lehetett nyomon követni" - magyarázták a kutatók. A madarak súlya mindössze ötven gramm körüli.
Az egy év után újra fellelt öt fülemülerigó és két fecske chipjeinek adataiból a kutatók kiszámolták az egyes madarak napi pozícióját útjuk során.
A fecskék éjjelente vonultak az Egyesült Államok keleti partja mentén dél felé, a Yucatán-félszigeten át egészen Brazíliáig. Eközben időnként ötszáz kilométert is megtettek huszonnégy óra alatt, Közép-Amerikában azonban többhetes szüneteket is beiktattak. Az egyik fecske tizenhárom éjjel alatt 7500 kilométert tett meg, ez napi átlagban 577 kilométernek felel meg.
A fülemülerigók nappal repültek, és a telet Közép-Amerikában töltötték. Még ők is 233-277 kilométert teljesítettek naponta. A tavaszi visszaúton mindkét faj kevesebb pihenőt tartott, és még gyorsabban vonult.