A G-gyűrű a Szaturnusz gigantikus gyűrűrendszerének egy külső, diffúz gyűrűje. Legfeltűnőbb, a Cassini által korábban felfedezett részlete: egy körülbelül 250 kilométer széles, 150 000 kilométer hosszú, a környezeténél jóval fényesebb ív. A holdacska ebben az ívben kering, és a kutatók szerint az ív, illetve az egész G-gyűrű anyagának forrása.
A felszínére becsapódó meteoritok miatt ugyanis anyag áramlik ki róla, emiatt alakul ki maga az ív, amelynek anyaga aztán folyamatosan szétterül. Ez tehát megmagyarázza a G-gyűrű anyagának eredetét, ami eddig rejtély volt a kutatók előtt.
Az égitest még 2008 augusztusában történt felfedezését 2009. március 3-án jelentették be a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) körlevelében. Azóta többször sikerült megfigyelni a holdat, legutóbb idén február 20-án. Kis átmérője miatt a Cassini műszerei nem tudják felbontani, a fél kilométeres átmérőre a fényességéből következtetnek.
A fenti képek 2008 októberében készültek, és a hold pályájának körülbelül 10 perces részletét mutatják. Minden képen megfigyelhetünk egy megnyúlt, a pályához illeszkedő alakzatot az ív területén (figyeljük meg a csillagok más irányú megnyúlását a 46 másodperc expozíciós idejű képeken). Nagyobb felbontású képek itt
A kis hold pályáját a jóval nagyobb Mimas gravitációs hatása zavarja. Lehetséges, hogy további hasonló holdak is rejtőznek még a G-gyűrűben.